Kanyar József: „Múzsáknak szentelt kies tartomány”. Tanulmányok Somogy művelődéstörténetéből XVIII-XX. sz. - Somogyi Almanach 36-40. (Kaposvár, 1983)

I. Kaposvár művelődéstörténetéből - 1. Kaposvár művelődésének kérdései a XVIII-XX. században

néhány házat felbecsültetnének vármegyeház számára, vagy őfensége felajánlana egyet e célból?” „De akkor Kaposvárt előbb vendégfogadót kellene építeni (diversorium) s a mostani vármegyeházát iskolának rendelni.. . Jobb kocsmára is szükség volna.”5

Sem iskola, sem vendégfogadó, sem ülések tartására alkalmas és tágas megyeháza nem volt a mezőváros falai között, amellyel a hosszú évtizedek alatt kivívott megyeszékhelyi rangot vitán felül biztosíthatta volna a maga számára. Még közvetlen postajárata sem volt, amely pedig jelentősen elősegítette volna a megyeszékhelyi közigazgatási központ szerepének a növekedését. A Kaposvár—Székesfehérvár közötti közvetlen postajárat tervének megvalósításáról, amelynek az engedélyezését a vármegye már 1792. december 6-án kérelmezte, azt állapították meg, hogy „ ... was den projektierten, ganz neu zu auf richtenden Kurs von Stuhlweissenburg nach Kaposvár anbelangt, würde dieser nicht minder und zwar in dreifacher Absicht nützlich sien” s felsorolták, hogy miért lenne az államnak, de magának a megyeszékhelynek is hármas haszna a közvetlen postajáratból: ,,Mindenekelőtt, mert Littoraleval lenne kapcsolatban Kanizsán keresztül, másodszor, mert Kaposvár, e megye központja, s így az ország minden részével levelezik, főként Budával, amelyet eddig csak Pécsen, vagy Körmenden keresztül tudott megközelíteni, harmadszor pedig azért, mert amennyiben ez az út létrejön, Budának és Pécsnek az összeköttetése is megrövidül az eddigi úthoz képest, amely Mohácson át vezetett Pécsre.”6

A mezővárosok súlya és jogállása Somogybán jelentéktelenebb volt, mint az ország bármely megyéjében, fejlődésük elmaradottabbnak, késleltetettebnek látszik már a XVIII. században, mint a szomszédos vármegyék területén.7 Mindezt Kaposvár, még inkább a többi megyebeli mezőváros — 1830-ban 13 volt a számuk — esetében is így érezzük. Noha a földesuraknak sohasem volt közömbös e mezővárosok piaci helyzete, jogállásukra, önkormányzatukra azonban többnyire ellenségesen tekintettek. Általában szívesebben szorították vissza mezővárosaikat a jobbágyfalvak viszonyai közé, mert az uradalmi központ biztosította piaci előnyök inkább a köz- gazdasági tényezőket erősítették, mintsem az önkormányzati érdeket. így tehát míg a kései feudalizmusban a megyeszékhely-mezőváros használta fel az uradalmi alközpont piaci előnyeit, addig a kapitalizmus első felétől kezdve, már az uradalmi alközpont használta fel a megyei székhelyváros centrális igazgatási és közlekedési előnyeit.

A XVIII—XIX. századi dunántúli városok fejlődésében a termény- és a gabonakereskedelem igen jelentős szerepet játszott. E kereskedelmi tőke gyarapodásában — különösképp a XIX. század második felében — már nem a vasútteremtő iparé volt a kezdeményező szerep, hanem az ipart és a kereskedelmet teremtő vasúté volt az elsődleges érdem. Háromszorosan találó ez Kaposvárra, mivel nemcsak a piaci, hanem a termelőipari funkciójában is a vasút játszotta a döntő szerepet, sőt harmadik funkciójának: azaz a megyeszékhelyi közigazgatási központ kialakulásában is: a vasút centrális kiépítésével tudta csak felszámolni a XIX. század második felében még rendkívül hátrányos és kedvezőtlen helyzetét is.

Míg Somogy piacai és vásárai kívül esvén a megye határán, a kései feudalizmus első időszakában még minden ,,beltermékét”, terményét és

11