Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
I. A népoktatási törvény küszöbén. Helyzetkép
220 forint, a „tanpénz” 7—64 forint, összesen 137—249 forint között; a tanítói föld nagysága 6 1/2 és 11 1/4 hold között változott; a kettő értéke, s eltérő — nagyjából fordított — aránya kiegyenlítette egymást. Ez megyei átlagban kb. 350—400 forintnyi évi átlagjövedelmet jelentett, ami az országos átlagot — kb. 220 forint + 4 1/2 hold föld = kb. 310—320 forint — jelentősen meghaladta; s valamivel magasabb volt a veszprémi püspökség többi egyházkerületeinek és a szomszédos pécsi püspökségnek az átlagánál is. (Az előbbi kb. 340—350, az utóbbi 330—340 forint.) A külső-somogyi református egyházkerületben a tanítók átlagjövedelme a katolikus tanítókéval egyenlő (kb. 195 forint + 8 hold föld); a belső-somogyi egyházkerületben a kedvezőbb gazdasági feltételek és a tanítók hagyományos megbecsülésének következtében ennél magasabb (átlag 274 forint + 10 3/4 hold föld), több mint 500 forint. Ez a dunántúli és az országos református tanítói átlagot is jóval meghaladja. Az evangélikus tanítók átlagjövedelme 350 forint alatti, az izraelita tanítóké közel 500 forint (547 forint 88 krajcár) — készpénzben! Mindent összevetve a somogyi tanítók 350—400 forintos átlagjövedelme az 1860-as években jobb volt az országos átlagnál, ami alig haladta meg a 300 forintot.10 De más rétegek korabeli jövedelmi viszonyaival összehasonlítva ez a jövedelem meglehetősen szerénynek tekinthető. Hunyady József kéthelyi uradalmában a tiszti fizetések közül, a készpénzfizetéseket és a korabeli árviszonyok ismeretében pénzre átszámítható természetbeni szolgáltatásokat is figyelembe véve, az ügyész, a tiszttartó, a számtartó, az ispán, az orvos és a fővadász jövedelme jelentősen meghaladta, a kertészé elérte az átlagos tanítói jövedelmet, és a kimutatásban szereplők közül csak az írnokok és a cselédek jövedelme volt alacsonyabb ennél. Egy egész szekeres béres korabeli konvenciója 160 forint értékű; a tanítói fizetség ennek kb. 2—2 1/2-szerese.11 Ehhez azonban hozzá kell számítanunk azt is, hogy mind a készpénzjövedelem, mind a természetbeni szolgáltatás jelentős hányada rendszertelen, a községtől vagy az egyes lakosoktól — tanköteles gyerekek, párok után — csak hosszas utánjárással bevasalható fizetség volt. A fizetés sokszor évekig elmaradt; hatósági úton történő behajtása pedig gyakran szembefordította a tanítókat a lakossággal. Ilyen helyeken a tanító tényleges jövedelme — a korabeli panaszok alapján — jó, ha elérte a 200—-250 forintot.12 A tanító földjét „szántással, vetéssel, boronálás- sal, aratással és kaszálással, egyszóval minden szükséglendő munkával” ellátó község a megállapodások szerint „a bíró kijelölése alapján” volt köteles ellátni ezt a munkát, ami további huzavonák forrása lehetett. A tanító alkalmazása, fizetése különösen megalázó alkudozások tárgya volt, ha több község hívta meg — közös iskolájába — mesterének. A zselickisfaludi katolikus tanítót a kisfaludi, a patcai és a szilvásszent- mártoni katolikus hívek fizették — egy 10 pontból álló, aprólékosan összeállított szerződés alapján.13 Bodrog, Csombárd és Üjfalu közös iskolaépítését egyebek mellett az is hátráltatta, hogy nem tudtak megállapodni a tanító 200 forintra tervezett fizetésének egymás közötti elosztásában.14 Ha6
