Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)

III. Összefoglalás

iskolai tanítás helyi feltételeinek megjavításától és a szegénysorsú gyermekek segélyezésétől a háziipar elemeinek iskolai és iskolán kívüli oktatásáig, s a mezőgazdasági ismeretterjesztést és a politikai tájékozódást egyaránt segítő könyvtárgyarapításig és olvasóköri rendezvényekig a tagok öntevékenységére épülő, valóságos közművelődésnek a legváltozatosabb formáit.302 Az egylet hatása nemcsak a táj lassan változó gazdasági arculatán, az új utakat kereső; intenzívebbé váló mezőgazdasági termelést szervesen kiegészítő háziipari tevékenység egyes ágainak elterjedésén mérhető. A táj öntudatosodó parasztságának művelésével és összefogásával mintegy eszmeileg előkészítette, sőt szervezetileg is megalapozta az évtizedek múlva kibontakozó önálló, sajátos politikai karakterű somogyi parasztmozgalmat, Nagyatádi Szabó István fellépését. További összehangolt kutatásokkal tárhatók fel azok a tények, amelyek — a fentiekkel is összefüggésben — a dél-somogyi, főképp protestáns tanítóságnak, egyáltalán a protestáns falusi értelmiségnek az 1860-as évek végi parasztmegmozdulásokban, illetve ezek későbbi folytatásában játszott ideológiai-politikai szerepét és jelentőségét világíthatják meg.303 Ezek a szálak vezethetnek el a későbbiek során a tanítóság társadalmi helyzetének és közéleti befolyásának árnyaltabb és teljesebb bemutatásához is.

III. ÖSSZEFOGLALÁS

A modern polgári közoktatás hazai alapjait lerakó 1868. évi 38. te., amint ezt Felkai László hiánypótló tanulmánya meggyőzően bizonyította, mérföldkő volt a magyarországi tanítóság történetében, korszakos változások ígéretét és lehetőségét foglalta magában.307' Akkor is jogos ez a megállapítás, ha a tanítókról szóló IX. fejezet előírásai — a 133. és a 141. § kivételével — csak a községi (ill. az állami) iskolák tanítóira voltak érvényesek, és a többséget jelentő felekezeti tanítóságot csak közvetetten, legfeljebb viszonyítási alapként érintették. A hitfelekezetek törvényben rögzített iskolaállítási és -fenntartási joga (III. fejezet, 11. §) ti. azt is jelentette, hogy „azon intézetekben a tanítókat, tanárokat maguk választhatják, azoknak fizetését maguk határozhatják meg”, s csupán „a tanítók képességéről és másnemű foglalkozásáról” rendelkező, előbb említett szakaszokat kellett kötelezően figyelembe venniök.305

A tanítók élet- és munkakörülményeinek alakulását a polgári korszakban mindvégig ez a kettősség határozta meg. A népiskolai törvényben is szentesített felekezeti önállóság és elkülönülés a polgári közoktatási reform végső céljával, az egységes, államilag szervezett és irányított, kötelező népoktatás koncepciójával szemben tág teret nyitott a partikuláris érdekek előtt. A felekezeti iskolahálózat és iskolaszervezet — a mennyiségi növékedés ellenére — lényegében érintetlen maradt, megőrizte feudális jellegét, mindenekelőtt az egytanítós, osztatlan falusi kisiskolákat és a csaknem korlátlan egyházi iskolafelügyeletet. A kialakuló polgári közoktatási rendszer súlyos ellentmondásai végső fokon ide vezethetők vissza. Ez az iskolarendszer és -szervezet hosszú időn át törvényszerűen ellenállt a központilag előírt, felülről kezdeményezett tartalmi változásoknak, ember64