Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 7. A tanítók és a sajtó
feltárásával e problémák megoldását, a népiskolai törvény revízióját célozták, a somogyi tanítóság legjobbjai változatlanul kivették részüket. Ha nem is az első egyetemes tanítógyűlés népes delegációjával — a gazdasági körülmények és az óvatos előkészítés létszám-csökkentő törekvéseitől egyaránt korlátozottan — jelen voltak az 1874-es második és az 1878-as harmadik tanítógyűlésen;201 s ez utóbbi végrehajtó bizottságában — Bárány Ignác és Tóth József révén — képviseltették is magukat.202 A helyi sajtó rendszeresen figyelemmel kísérte az eseményeket, külön kiemelte pl. hogy a második egyetemes tanítógyűlésre a „kaposvári iskolabarátok” támogatásával 3 helybeli tanító utazhatott fel.203 Ez utóbbi tanítógyűléseknek azonban — talán változó karakterük, a 48-as szellemtől eltávolodó, apoli- tikus jellegük miatt is — korántsem volt olyan elementáris hatásuk a megye tanítómozgalmára, mint az elsőnek. Erre enged következtetni az is, hogy a megyei tanítóegylet 1874-től rendszeressé váló ülésein — a jegyzőkönyvek tanúsága szerint — sem beszámolókkal, sem ezen országos eseményekre történő hivatkozással nem találkozhatunk. 7. A tanítók és a sajtó A kibontakozó polgári fejlődés egyik jellemző vonása a nyomtatott betű, mindenekelőtt a sajtó térhódítása. A gazdasági-társadalmi változások, a szűkkörű nemesi politikát felváltó polgári államforma, a tömegek támogatására is igényt tartó politikai-közéleti gyakorlat a közvélemény befolyásolásának, alakításának egyik alapvető eszközét találta meg a sajtóban. A modem tömegkommunikáció hazai történetének első, fő fejezete a kiegyezés körüli évtizedek sajtótörténete. Az országos igényű és helyi sajtó- orgánumok zavarba ejtő bőségével találkozhatunk ebben az időszakban.204 A kiegyezést megelőző közjogi csatározások, a municipiális jogok védelméért folyó harc — paradox módon, de a korszakra nagyon jellemzően — ezekben az években teremtik meg a vidéki sajtóbázisokat, a lokális szerepű, egy-egy megyéhez vagy városhoz kapcsolódó vidéki lapokat. Ezeknek a vidéki lapoknak a sorában az egyik legjelentősebb a Roboz István szerkesztette vegyes tartalmú hetilap, a Somogy.205 Az általános tartalmú, a Somogyhoz hasonlóan ,,a szépirodalom, művészet, nevelés, ipar, kereskedelem és gazdászat köréből” egyaránt cikkeket közlő helyi lapok mellett gombamód szaporodtak a különböző szakterületek, foglalkozási ágak, érdeklődési körök igényeit szolgáló, javarészt társulati vagy egyleti gondozásban megjelentetett országos és regionális jellegű szaklapok, szakfolyóiratok is. Ezék sorából természetesen a pedagógiai lapok sem hiányoztak. Az Eötvös által életre hívott Néptanítók Lapja, amelynek elsődlegesen célja a népiskolai törvény támogatása, a néptanítók általános és szakmai műveltségének emelése volt, kétségtelenül e kor vezető tanügyi folyóirata. Mellette azonban nagy olvasótáborral rendelkeztek egyes, esetleg már korábban is kiadott, felekezeti lapok, s az 1870-es évektől, főképp a tanítóegyletek jóvoltából megjelenő megyei vagy regionális „tanügyi lapok”, „tanügyi szemlék”.206 Az általános és szaksajtó kétségtelenül fontos szerepet játszott köz42
