Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 7. A tanítók és a sajtó - a) A Somogy
oktatásunk polgári átalakulásának időszakában, mind a szélesebb közvélemény formálásával, mind a szakemberek, elsősorban a tanítók tájékoztatásával, művelésével — és érdekeik képviseletével is. A következőkben — Somogy megyére szűkítetten — ezt a kérdéskört vizsgáljuk, a Somogy szerepét és a helyi pedagógiai sajtó megteremtésére irányuló erőfeszítéseket mutatjuk be, ezek nevelés- és művelődéstörténeti jelentőségét elemezzük. a) A Somogy Az 1860-as évek első felében a népoktatás ügye a mélypontra jutott Somogy megyében is. A tan,ügy irányítása a forradalom előtti állapotoknak megfelelően a helytartótanács kezébe került. Újra életbe lépett az 1845-ös iskolaszervezet, visszaállították az egyházi iskolafelügyeletet. A közigazgatási felügyelet gyengülése, a hatósági „nyomás” csökkenése az iskolaépítések és a felszerelés elhanyagolására, a mulasztások nagyarányú növekedésére vezetett. A vasárnapi iskolákat sok helyen bezárták, a segédtanítókat elbocsátották, rendszertelenné vált a tanítók fizetése.207 A nagyfokú értetlenséggel és közönnyel, a népoktatás valóságos bomlási folyamatával ellentétben azonban, amint erre a bevezetőben utaltunk, időszakonként a reformkor mozgalmasságát idézve, egyre erőteljesebben bontakozott ki a nemzeti művelődés felemeléséért, a népnevelés, a közműveltség fejlesztéséért folyó küzdelem. Ebiben a küzdelemben megyénkben jelentős szerepet játszott a Somogy, amely az 1866. március 6-án megjelent első számától kezdve szívesen adott helyet nevelési-oktatási tárgyú híreknek, közleményeknek, dolgozatoknak. A liberális szellemű lap köré csakhamar jelentős helyi szerzőgárda gyűlt össze; soraiban néhány nagy műveltségű lelkésszel, széles látókörű, jó tollú tanítóval. A Somogybán megjelent cikkek, a gyakran heves viták a megye haladó pedagógiai közvéleményének kialakulásáról, ionmá- lódásáról vallanak, s arról is, hogy a népoktatás somogyi munkásai is szót kértek, részt vállaltak a népnevelésről folyó országos politikai és pedagógiai vitákban. A népoktatás megyei helyzetének feltárása, az okok és a megoldás keresése a somogyi néptanítók legjobbjait Eötvös hívévé tette. Okos és szenvedélyes cikkekben bizonyították a népnevelés felkarolásának felelősségét, az állami befolyás szükségességét; a helyi közöny és érdektelenség ellenében a népoktatási törvény előharcosai voltak a megyében. A lap nemcsak elfogadta írásaikat, hanem — amint erről a szerkesztőségi üzenetek tanúskodnak — rendszeresen felkérte, bíztatta ezeket a külső munkatársakat. A Somogynak és a köréje csoportosuló lelkes „tan- ügybarátoknak” köszönhető, hogy a modern népnevelési törekvések ez idő tájt hangot kaphattak, utat találtak megyénkben. Közös erőfeszítéssel munkálkodtak azon a programon, amelyet Roboz István így fogalmazott meg a lap 1867. december 18-i számában: „Mindenek felett pedig nevelni a népet, hogy az felfogva helyzetét, úgy mint hivatását, megértve az időnek, — erős támasza legyen az alkotmányos szabadságnak. Ezért kiváló figyelmet fordítok, mint eddig is, a 43
