Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 6. A tanítóegyletek
g) Részesítsük a művészeti tárgyakat az őket megillető figyelembe.”183 A kétnapos tanácskozáson ezt megelőzően áttekintették az egylet tízéves történetét; foglalkoztak fejlesztésének, a tanítók aktív közreműködésének lehetőségeivel és önálló előadás hangzott el a jellemképzésről. A különböző híradások 150—200 tanító részvételéről szólnak, ami azt bizonyítja, hogy a szervezeti vitákon túljutó, érdemi feladatára találó egyleti élet egyre szélesebb tanítói körre fejtette ki hatását, s valóban fontos, szinte meghatározó tényezőjévé vált a Somogy megyei tanítók művelődésének, egyre szervezettebbé váló szakmai továbbképzésének. A tagok létszáma az első évtized végére meghaladta a 170 főt; a járási körök többsége — a megyei egylet megújuló tevékenységéhez igazodva — szintén jelentős részt vállalt e fontos munkából.184 Az egylet élén Bárány Ignác Csáktornyára távozása után a csurgói gyakorló iskola képzett és agilis tanítója, Adorján Miklós állott, munkáját Horváth József képezdei tanár segítette. Kettőjüknek oroszlánrésze volt abban, hogy a Somogy megyei Tanítóegylet és a csurgói tanítóképző kiadásában — a korábbi sikertelen próbálkozások után — 1881-től megyei tanügyi lap jelenhetett meg, a Népiskolai Szemle, amely az évtized végén örvendetesen fejlődő, gazdagodó egyleti élet további ki- teljesedését, rendszeresebbé tételét is elősegítette. A megyei tanítóegylet járási köreinek megalakításáról, a körök töb- bé-kevésbé rendszeres tevékenységéről már korábban is szóltunk. A legtöbb adat közülük a csurgói kör tevékenységéről maradt fenn, amely évről évre rendszeresen megtartotta kerületi közgyűléseit; tudatosan tervezett, gazdag programmal. Ebben — érthetően — nagy segítséget jelentettek a képző tanárai és a gyakorló iskola nevelői; bár a felolvasásoknak csaknem ötven százalékát a járás területén dolgozó néptanítók tartották, többnyire „gyakorlatilag”, tehát bemutató tanításokhoz, foglalkozásokhoz kapcsolódóan.185 Elsősorban a Néptanítók Lapjában közzétett meghívókból és tudósításokból követhetjük nyomon a többi járási egylet már korántsem ilyen rendszeres, de igen tanulságos tevékenységét. A töredékes egyleti programok összevetéséből következtethetjük ki pl. a megyei választmány arra irányuló tervszerű törekvését, hogy az éves megyei közgyűlésen feldolgozott általánosabb témák egy-egy részkérdését szűkebb körben továbbvizsgálják, vitassák a járási körök. Ezeket az előzetesen kitűzött témákat több helyen pályázat formájában dolgozták fel; a legjobbakat esetenként díjazták és felolvasásra jelölték ki. Gyakran visszatérő téma ugyanakkor —• főképp a kaposvári, a szili és a nagyatádi járási egylet esetén — az érdektelenség, a tagságnak az érdemi munkát lehetetlenné tevő távolmaradása.186 A lengyeltóti kerület tanítóegyletének ellentmondásos tevékenységéről Bánusz János elnök gondos történeti visszatekintéséből nyerhetünk hiteles képet. Bár az egyébként Somogyváron tanító Bánusz és segédtanítói személyesen is nagy szerepet vállaltak egy több éven át tervszerűen felépített továbbképzési program végrehajtásában, amely a népiskolai tárgyak tanításának számos fontos kérdését ölelte (fel az írva olvasástól a földgömb ismertetéséig, a helyesírással és levelezéssel egybekötött anya- nyelv-tanítástól a méter-mérték ismertetéséig; tevékenységüket általános érdektelenség kísérte. A 25—30 főnyi tagság fele, kétharmada rendszeresen 39
