Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 5. Képzés, átképzés; a szervezett továbbképzés kezdetei
séget nyújtani, másrészt — a haladók csoportjában — „a földrajz, a történelem és a természettudományi tárgyak ismeretébe s az ezen tárgyak tanításához szükséges taneszközök használatába” vezettek be.132 Ez az intézkedés a haladó tanítói közvélemény helyeslésével találkozott. „A tanítók képzettségi hiányainak pótlása céljából vagy ambuláns előadások rendezendők vagy szünidő alatt az illetők póttanulásra kötelezendők” — olvashatjuk a Somogy „Népiskoláink ügyében” c. cikkében 1870-ben.133 Egy 1871-es megyei iskolatanácsi jegyzőkönyv szerint kb. 140 tanító jelentkezett a Csurgón tervezett póttanlfolyamra.134 A kaposvári községi népiskola tanítótestületi jegyzőkönyve szerint nemcsak a tanfelügyelői rendelkezés, hanem „az új tanítási mód” megismerése is ösztönözte a jelentkezőket.135 Az első ilyen póttanfolyamot a csurgói tanítóképzőben 1871. augusztus 10-én nyitotta meg Kovács Sebestyén Gyula tanfelügyelő. A 153 résztvevő — a -megye ekkor 448 főnyi tanítóságának mintegy 35%-a — a tanítóság minden rétegét képviselte: 76 katolikus, 57 protestáns és 2 izraelita tanító mellett 6 községi és 1 állami tanítót és egy képezdei növendéket is találunk soraikban.136 A Somogybán megjelent lelkes tanítói beszámolókból részletesen tájékozódhatunk a hathetes tanfolyam szervezetéről, tartalmáról és egyéb körülményeiről. A résztvevőket — a központi elveknek megfelelően — eredetileg két csoportba osztották; a jelenlévők azonban határozatot hoztak mindkét, ti. az „alapfokú” és a „haladó” előadássorozat meghallgatására, azzal, a jelentésben is rögzített záradékkal, hogy „ezen buzgalom azon esetre, ha tán még köteleztetnénk póttanfolyamra, beszámíttassék... ”137 Ennek következtében hat héten keresztül napi 7—8 órás, feszített tempójú programot vállaltak, s ezt mind a tanárok, mind a hallgatók „példamutató lelkiismeretességgel és ügyszeretettel” teljesítették. A napi program gerincét a háromórás módszertan jelentette a tanfolyam vezetőjének, Bárány Ignác igazgatónak az előadásában. A természettant és a természetrajzot Czibor Mór képezdei tanár — aki 1879-ben majd a Csáktornyára helyezett Bárány utóda lesz az igazgatói székben — adta elő, szintén három órában, ebből naponta egy órában „szemléleti előadást” tartva a „múzeumban”: a természettan szertárban. (Czi'borról jegyezték meg a krónikások, hogy „éjjeli óráját sem sajnálta a csillagok szemléltetése végett feláldozni”.) Az éneket, a rajzot és az „ütenyírást” Bauer Lajos zenetanár és Fettich Károly gyakorló iskolai tanító felváltva tanították — napi egy órában, miként a „tomászatot” is Fettich, Bárány, sőt esetenként — egymást váltva — maguk a hallgatók. Az előadásokra a nagy létszám miatt a református templomban került sor. A résztvevőket a vendéglátó csurgóiak magánházakban helyezték el — ingyenesen. A 10—15 fős „csapatokra” osztott hallgatók jelenlétét a „csapatfők” naponta jelentették; a napidíjat csak az előadásokat látogatók kaphatták kézhez. Az 50 krajcáros napidíj fejében azonban kevés és gyenge ellátást kaptak; a 150 ember elhelyezése súlyos gondot jelentett a községnek. 29
