Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)
II. 1868 után - 5. Képzés, átképzés; a szervezett továbbképzés kezdetei
A meglehetősen mostoha körülmények ellenére eredményesen és jó hangulatban teltek a napok. Augusztus 13-án — baráti összejövetel keretében — a tanfolyam időtartamára önképzőkört alakítottak. Az augusztus 15-i alakuló gyűlésen elfogadott alapszabály kimondta „a póttanfolyamot hallgatók egyletének” megalakulását. Három szakosztályt szerveztek: pedagógiai, nyelvi és irodalmi, valamint természet- és mennyiségtani szakosztályt; minden tag „egy szakosztályba tartozott beiratkozni, s annak heti ülésein megjelenni”. A szakosztályok fő feladata „a szaklapok átnézése, s azokról a közgyűlés elé referátumok terjesztése; ... egyes szakba vágó tételek s kérdések megvitatása, a megvitatás eredményeinek, valamint egyes szélesb körben megvitatásra ajánlott tételeknek közgyűlés elé terjesztése”. A vasárnap reggelente, 7 órakor tartott közgyűlések emberileg és szakmailag is közel hozták egymáshoz a hallgatókat; az élénk eszmecserék tudatos felkészülést jelentettek a majdani szakmai közéleti tevékenységre: az egyleti életre.138 A közgyűlésen „kitüntetésre méltatott munkák egy díszes emlékkönyvbe írattak”; a kötetet az intézet könyvtárában helyezték el. A hivatalos és a fakultatív szakmai programot tanulmányi kirándulások és társas összejövetelek színesítették. A csurgói póttanfolyam „ meggyőzött bennünket nemcsak arról, hogy eddigi ismereteinket kibővülhettük — összegezte a tapasztalatokat Bánusz János somogyvári tanító, az önképzőkör aleln őke —; hanem egyszersmind ama tapasztalatra is jöttünk, hogy ily tudományos és kiképzett szaktanárok vezetése mellett még azok sem mulaszthatják el önnön káruk nélkül az ily tanfolyam hallgatását, kik bárhogy — saját munkálkodásuk, iparkodásuk mellett vagy a képezdén — szerzett kellő ismereteik után a tanítói értelmiség kellő színvonalára emelkedtek már”.139 Hozzá kell fűznünk azonban, hogy a tanfolyam időpontja — augusztus—szeptember — a résztvevők többségének súlyos gondot jelentett. „Csekély gazdaságunkban annyi kárt s hátramaradást szenvedtünk — írta Bánusz —, hogy ennek helyrehozására minden szabad időnk igénybe vétetik.”140 A résztvevők utazási költségeit a rendelkezés értelmében az iskolafenntartók fedezték — a kaposvári elöljáróság ezt külön jutalommal is megtoldotta —, egyes községekben azonban utólag, hatósági úton kellett ezt is behajtani.141 Az 1872-ben meghirdetett, s ugyancsak augusztusban szervezett csurgói tanfolyamot 61 tanító részvételével bonyolították le, az előző évihez hasonló tartalommal, de kevesebb lelkesedéssel, kevesebb eredménnyel.142 Az ez évben Szóládon megrendezett megyei tornatanítási tanfolyamon 16 környékbeli tanító vett részt.143 A minisztériumi jelentés ugyan kedvezőnek ítélte a tanfolyamok hatását, és azt a meggyőződést hangoztatta, hogy „e többszöri tanítások a gyakorlatban sokszorosan fizetik vissza a reájok fordított költséget”; az 1873-ra elrendelt tanfolyamok iránti csekély érdeklődés miatt azonban a póttanfolyamokat „egyelőre” beszüntették.144 Bár a következő években ez az igény ismételten hangot kap, a pót- tanfolyamok ügye — elsősorban gazdasági okok miatt — hosszú időre lekerül a napirendről. A tanítók szervezett továbbképzésének feladata és felelőssége az alig néhány éve szervezett és mostoha körülmények között, különböző színvonalon tevékenykedő tanítóegyletekre hárult. Részben e 30
