Kelemen Elemér: Néptanítók Somogyban a kiegyezés korában - Somogyi Almanach 34-35. (Kaposvár, 1982)

II. 1868 után - 2. A tanítók száma, összetétele az 1870-es években

tunk —, hogy az 1871-ben kimutatott 44-gyel szemben 1877-ben már 64 olyan iskola volt a megyében, amelyben a tanulólétszám segédtanító alkalmazását tette volna szükségessé. 1878-ban pedig, a néptanítókat is érintő mozgósítás miatt több iskolát egyszerűen be kellett zárni. A kultuszminisztérium, „tekintettel a mozgósítás tényleges beálltára, valamint a folyó évi június 29-én 708. ein. szám alatt kelt, a védőtörvényben gyökerező rendeletre”, elzárkózott a több helyről is közvetített felmentési kérelmek telje- tése, ill. támogatása elől.52

Jellemző művelődéstörténeti adalék, hogy a somogyi elemi népiskolákban — Szigetváréit, Nagyatádon, majd 1879-ben Kaposvárott is — ezekben az években lépnek katedrára az első tanítónők. „Az eddigi tapasztalatok azt mutatják — olvashatjuk az egyik megyei sajtóhírben —, hogy a nőtanítók, bár némelyike vegyes osztályokban, a legalsóbbtól a legfelsőbbig tanított, a iférfitanítók legjobbjaival kiállják a versenyt.”53 A következő évben viszont a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletét tolmácsoló tanfelügyelő már arra figyelmeztette a szülőket a Somogybán is közzétett felhívásában, hogy a tanítóképzőkben továbbtanulni szándékozóktól biztosítékot kémek, hogy „képezdei pályájuk befejeztével egyedül csak tanítónők kívánnak lenni, s azon a pályán maradni”.54 A létszámhiány csökkentését, a tanítónők arányának növelését szolgáló kényszerintézkedés azonban csak évtizedek múlva hoz lényeges változást a tanítóság összetételében, a tanítói pálya akkor még jellegzetesen férfiszakma, „férfiúi hivatás”.

Feltehetően az állandósult tanítóhiány is magyarázata annak, hogy ezekben az években rendkívül csekély a tanítók ellen indított, ill. lefolytatott fegyelmi eljárások száma. Valóban súlyos okoknak — emberi összeférhetetlenségnek, botrányos életmódnak, szembetűnő kötelességmulasztásnak — kellett felhalmozódniuk, hogy erre sor kerüljön. De még ilyenkor is, mint pl. a szulimáni tanító esetén, aki iskolai munkáját elhanyagolja, „nem ritkán közbotrányra is alkalmat szolgáltat, s emellett a növendékekkel a legdurvább módon bánik”, szervezeti vagy alaki okokból évekig elhúzódhatott az ügy.55 Arra, hogy szakmai alkalmatlanság miatt mozdítottak volna el valakit — bár ilyen tartalmú felügyelői megállapításokkal és javaslatokkal is találkozhatunk —, ezekben az években nem akadt példa.56

13