Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

között, honfitársaival együttlenni. A Magyar Egyletben is, amelynek elnöke volt, eljött ünnepélyek alkalmával. Ezt a Magyar Egyletet Zichy Mihály teremtette meg, amikor Párisban élt néhány évig. Állítólag 30 000 frankot gyűjtött erre a célra. Abban az időben nem sok magyar élt Parisban: 10—12 ifjú a művészeti akadémián és egyetemen, pár magyar a követségünkön és mintegy 200 iparos élhetett künn állandóan, főként szűcsök, asztalosok és cipészek, akiknek munkáit nagyon értékelték. Ritkán lehetett abban az időben magyar szót hallani a boulevard-okon, legfeljebb tavasszal, még inkább nyáron átutazóktól.

Bezzeg 1923-ban, az első világháború után, mikor kimentem Pá- risba lépten-nyomon megütötte az ember fülét magyar szó. Állítólag akkor 20 000 magyar élt kint Párisban, de még több vidéken, mint bányamunkás.

Munkácsyval azután sajnos még csak egyszer volt alkalmam hosz- szabban beszélgetni. Mentem hozzá elbúcsúzni neuilly-i műtermébe, 1894 nyarán. A műteremhez vezető parkban összetalálkoztam Türr István tábornokkal, aki a műteremből jött ki éppen. Fénykép után és hatalmas bajuszáról mindjárt megismertem. Még ma is bánt, hogy nem mutatkoztam be neki, amihez külföldön honfitársi minőségemen kívül még egy kitűnő jogcímem lett volna. Elmondhattam volna neki, hogy amikor az olasz- országi szereplése idejében jegyben járt Bonaparte hercegnővel és adjutánsát Nápolyba küldte korallékszerek vásárlására jövendőbeli felesége részére, azokat apám vásárolta meg. Valószínűleg mulatságosnak találta volna, hogy ezt az epizódot emlékezetébe idéztem volna, nekem pedig szép emlék lett volna az érdekes férfival pár szót váltani.

Munkácsyt nagy töprengésben találtam az Árpád-kép előtt. Ez az óriási vászon rettenetesen kifárasztotta a már akkor beteg embert. Mun- kácsyban kétségtelenül meg volt a törekvés, hogy hazája részére fesse meg legsikerültebb művét, Árpád honfoglalását. Azt hiszem id. gróf Andrássy Gyula vagy Rákosi Jenő eszméje volt. Előbbi intim barátságot tartott Munkácsyval, és mikor mágnás barátai ez iránt érdeklődtek azt válaszolta: Meg tudnátok-e nekem mondani, hogy Raffaelnek ki volt miniszter kor- társa? Munkácsyról századok múlva is tudnak majd, de hogy ki volt az ő korában miniszter Magyarországon, alig fogják tudni, pedig hát Andrássy elég jelentékeny államférfi volt. Deák Ferenc művének megvalósítója, az Osztrák—Magyar Monarchia fénykorának legkiválóbb államfér- fia. Amint egyszer az Andrássy úti minitarajziskolából kijövet megláttam a Fasorban jönni cilinderrel, redingot-ban, göndör hajával, olajbarna arcával, egy grand seigneurbe ojtott művésznek tartottam. Budapest szépségének a kialakulását ő látta meg előre a legjobban. Rákosi Jenő is megálmodója volt a magyar nemzet nagyságának. Érthető, hogy a Milléniumra a honalapítás gondolatát akarták szemlélhetővé tenni. Munkácsy megértette a feladat nagyságát, sok előtanulmányt is végzett hozzá, de a beteg szervezete megroskadt a feladat nagysága előtt. Az ő legjelentősebb művei inspirativ természetűek voltak: A tépéscsinálók, A siralomház, Az újoncozás, a Milton s talán még a Krisztus trilógia is. Abban az időben Renan Jézus élete megjelenésekor az egész világot, elsősorban Paris szellemi életét foglalkoztatták Renan megállapításai. Érthető, hogy Munkácsy

37