Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

pei stb. A Julian Akadémián túl sok növendék volt egy-egy osztályban, semhogy a tanárok behatóan foglalkozhattak volna egy-egy tanítvánnyal, hogy egyéniségük irányában fejleszthették volna tehetségüket. Hasznos volt, ha a tanárt követtük, hogy halljuk a mellettünk dolgozó munkáira vonatkozó megjegyzéseit is. Azt hiszem sokkal eredményesebb lehetett a tanítás a régi mestereknél, akik mintegy inassá fogadták a tanítványokat, így minden technikai dolgot gyakorlatban elsajátíthattak, még a festékek készítését is, és ezen a téren megfelelő kémiai ismeretekre tettek szert. Az én festőiskolázási időmben a mesterség tanítása teljesen el volt hanya­golva. Itt nálunk Magyarországon a Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede adott ilyen irányban hasznos instrukciókat. A nagy mesterek képeiről ké­szített másolatai szükségessé tették a különböző festési technikák alapos tanulmányozását. Az ő tanítványainál ennek meg is volt a kedvező ered­ménye. Azt is mondhatom, hogy nem a legnagyobb művészek a legjobb tanítók. Túl impulzívak és a nagyobb tehetséget átültetni nem lehet. Vég­eredményben igaz az, hogy művésznek születni kell. A mesterséget bizo­nyos mértékig el lehet sajátítani, de nem ez teszi a művészt, hanem a lel­kiség. Ez kifejezésre juthat a legjelentéktelenebbnek látszó motívum meg­festésében is. Gondoljunk csak Chardin francia festő csendéleteire: egy egész kor, egy egész világ jut azokban kifejezésre, jobban, mint sok nagy kompozíción. Egyes mesterek tanulmányozása a képtárakban fejlesztheti szintén a képességeket. Nem csak óriási élvezet volt annyi időt tölteni a Louvre- ban és a Luxemburg képtárban, de nagyon hasznos is. Amit tapasztaltabb festőktől és mesterektől hallottam nem volt sok, ahogy visszaemlékszem. Még a Julian Akadémián voltam, amikor Jean Paul Laurens tanárom egy női akt tanulmányom előtt ülve, ajánlotta, hogy időközönként a modell­nek csak egy-egy testrészét fessem életnagyságban. Ott ugyanis a tanít­ványok nagy száma miatt nem lehetett életnagyságban megfestenünk egy egész alakot. Azután, amikor egy alkalommal kiemelte, hogy a modell mö­götti kályha van a legjobban megfestve, ezzel figyelmeztetett, hogy az egyszerűség és frissesség a festésben igen fontos tényező. Mikor Benjamin Constant tanárom megdicsérte egy félaktom me­leg színeit, igen buzdítólag hatott. Gaston de Latenay figyelmeztetett, hogy ne húzzam az ecsetet, hanem kikeresve a megfelelő színt és tónust a pa­lettán azt tegyem a vászonra az ecset húzása nélkül. Nagyon hasznos ta­nács volt, mert így sokkal intenzívebb, tüzesebb a festék. Igen tanulságos volt Gaston La Touche festési módszere. Saint Cloud-i műtermében az egyik fal el volt függönyözve és azt csak bizal­masainak húzta félre. A padozattól a plafonig és egymás mögött iá kes­keny állványon, rekeszekben, tenyér nagyságú deszkákon festett tanulmá­nyok voltak. Voila ma bibliothéque l28 mondta. Az egyes festményeihez ké­szültek ezek. Ő ugyanis a legnagyobb képeit is ezen tanulmányok alap­ján festette meg. Ezt kitűnő elgondolásnak találtam. Vettem kisebb-na- gyobb festődobozokat, olyant is, melyet zsebre tehettem és ha bárhová 28. Ez az én könyvtáram. 87

Next

/
Thumbnails
Contents