Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

követő időben Somogy megye kormánybiztosává nevezték ki. Elmondtá nekem, hogy abban az időben Somogy határán álló szerb csapatok tábor­nokai üzeneteket küldtek neki: „Béküljetek ki velünk s mi kikergetjük a románokat Erdélyből!”. A nehéz közlekedés miatt nem juthatott érint­kezésbe a kormánnyal és saját szakállára nem csinálhatott országos poli­tikát. Bethlen miniszterelnöksége alatt hosszú ideig volt a nemzetgyűlés elnöke. Egy alkalommal, mikor betegen feküdt budapesti Sándor téri la­kásán, meglátogattam. Előttem Bethlen volt nála. A politikai helyzetről beszélgettünk. Akkor voltak az első világháború utáni kilengések Buda­pesten, a Britannia szállóbeli társaság túlkapásai. Kérdeztem, nem lehet- pe-e ezeket megszüntetni? Azt válaszolta, hogy nem lehet hirtelen kirán­tani alóluk a szőnyeget. Bethlen akkor őt a földművelésügyi tárcával kí­nálta meg, de Gaszton a belügyminisztenséget lett volna hajlandó elfogad­ni, hogy rendet teremtsen, ezt viszont Bethlen nem merte rábízni, mert félt túl önálló gondolkodásától, nézeteik a követendő politikában nem min­denben egyeztek. Gaszton Bethlent túl arisztokratikus felfogásúnak tar­totta. Gaál Gasztonról csináltam olajban deszkára egy fejtanulmányt azon alkalomból, amikor Misefán együtt időztünk. Neki ajándékoztam és ké­sőbb fia, Olivér tulajdonába került. Gaál Gaszton bizonyos dolgokban specializálta magát. Például behatóan foglalkozott ornitológiával. Her­man Ottónak volt hosszabb ideig tanítványa, azután megtanulta az asz­talos mesterséget, volt hozzá rendes műhelye, ahol dolgozott, de nem volt nagy perspektívájú, külpolitikai tájékozottsága, mindent csak magyar szempontból fogott fel. Ennek valószínűleg az is volt az oka, hogy idegen nyelveket nem tudott, nem utazott. Képviselősége alatt egyszer javasol­tam neki, hogy tegyünk egy nagy utazást Olasz- és Franciaországban, de nem volt erre kapható, éppen a nyelvismeret hiánya miatt, amit maga is fizzál indokolt. Nagyon értékes tulajdonságai voltak: az őszintesége, meg­bízhatósága, szolgálatkészsége azok iránt, akiket barátságába fogadott. Er­ről tanúságot tett számtalan levele, melyeket hozzám intézett, és amelyek sajnos a háború következtében nagyrészt elvesztek. Last but not least25 — szólnom kell még a Bosnyák családban megis­mert Véssey Lajosnéról, aki Bosnyák Géza feleségének volt nővére. Bos­nyák Gézáné 50. születésnapjára ők is Misefára jöttek, ami nagy családi esemény voLt, mert 25 évi családi kapcsolat ellenére most jöttek oda elő­ször. Nagyon exkluzív emberek voltak, mi mégis annyira összebarátkoz­tunk velük első látásra, hogy még azon a nyáron, meghívásukra, meglá­togattuk őket a Hauszmann által épített nagykényelmű szőcsényi házuk­ban. Somogy megye tán legszebben berendezett gazdasága volt Szőcsény. Az összes táblákat fák vették körül és a házhoz vezető nyárfa allé szinte monumentálisnak volt mondható. A szépészet nagy szerepet játszott eb­ben a gazdaságban és ennek megalapítója Véssey Lajos apja, Sándor volt. A gazdaság állatállományának büszkesége a legfinomabb gyapjúminősé- gti juhállomány volt, ez volt a tenyésztés fő szempontja. Speciális célokra külföldre vitték ezt a gyapjút. A parkból buxusokkal szegélyezett út ve­25. Utoljára, de nem utolsóként. 81

Next

/
Thumbnails
Contents