Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

ban készült munkáikat és készséggel jöttek műtermembe, hogy az én újabb dolgaimat megtekintsék. Besnard, Dagnan Bouveret, Lhermitte, La Touche, Lucien Simon, Cottet véleményeit, megállapításait és tanácsait nagy figyelemmel hallgattam, ami kétségtelenül hasznomra volt. Azok a munkáim, amelyekben a magyar jelleg erőteljesebben jutott kifejezésre, különösen érdekelte őket. Ezen szempontból igen hasznosak voltak rámnézve a magyarországi tartózkodások, különösen mikor már somogytúrí otthonomban kedvem szerint dolgozhattam. Ez lehetővé vált 1905-ben.

Eddig bérbe volt adva az atyámmal közös tulajdonunkat képező somogytúri birtok, de én azt kívántam akkor, hogy továbbra ne adjuk bérbe, gazdálkodjunk magunk. A megoldás nem volt könnyű, mert a téli hónapokat, sőt 7—8 hónapot továbbra is Párisban szándékoztam tölteni, azonban hűséges Károly testvérem, aki igazi vérbeli gazda volt, Halléban szerzett nagy szakképzettségével vállalta, hogy távollétem alatt ellenőrizi majd a gazdaságot. De akkor még atyám is olyan jó kondícióban volt, hogy ellátogathatott Somogytúrra és az első években közösen gazdálkodtunk. Fogadott két értelmes gazdát, akik kellő fegyelmet tartottak, csak 1909-ben kívánta, hogy vegyem saját kezelésbe a gazdaságot. Ekkor az egész gazdaság tulajdonomba ment át, amit azonban csak kölcsönnel tudtam realizálni. Merész vállalkozás volt tőlem, mert egyfelől nem akartam megválni a piktúrától, másfelől nem voltak megfelelő mezőgazdasági szakismereteim, csak éppen gyakorlati érzékem volt, mert hiszen a szülői házban a mezőgazdaság képezte a beszélgetés fő témáját. A mezőgazdálkodás azonban mindig intenzívebbé vált az országban és komoly szakmabeli tudást igényelt.

Ebben a vállalkozásomban főleg két szempont vezetett: családomnak, fiamnak megszerezni azt az örömöt, amit nekem nyújtott gyermek és ifjúkoromban az egészséges, szabad falusi élet, másrészt pikturai szempontból munkásságom megtermékenyítését vártam a gyermekkori legintenzívebb élmények felújításában. Ez sikerült is. Károly fivérem nagyon szerette a piktúrát, minden tekintetben elősegítette törekvéseimet és azon volt, hogy a gazdálkodás minél kevesebbet vonjon el a művészettől. Mikor Párisból megérkeztünk jött és megbeszélte velem a nyári munkálatokat, de jött aratás és cséplés alatt is és az őszi vetési irányzat terveit megadta, s ezt aszerint végeztük. Ezekből sokat tanultam. Dehát azért kemény munka volt, amit magamra vállaltam, azonban akkori 35 évemmel azt hittem, hogy mindennel meg tudok birkózni. Korán reggel lóra ültem és bejártam a hegyes-völgy es Hársas pusztát, megnézni, megindultak-e a munkák és sokszor estefelé újra kimentem, hogy lássam a napi teljesítményt, persze azért is, hogy egy szép naplementét élvezzek, amely bearanyozta a körülvevő erdők lombozatát. Az új impressziók hatása alatt megcsináltam a nyári művészi programot, megállapodtam egy-két nagyobb vászon témájára vonatkozólag és egyiken délelőtt 9-től 1-ig, a másikon délután 2—3 óra hosszat dolgoztam.

Mikor 1905. májusában a gazdaság átvételére Somogytúrra jöttem, atyám bemutatott Szászy József tiszteletes úrnak és feleségének. A sza- lonuk biedermayer bútorai közt ülő emberpár meglepett. Távozásunkkor azt mondtam atyámnak, ezért a két remek modellért is érdemes volt ide78