Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

nia, hogy idegei lecsillapodjanak, és aludni tudjon. A legkülönbözőbb emberek kerültek itt össze. Ilyen szupénál ismerkedtünk meg egy Richelieu herceggel, a híres spanyol Olivarez hercegnével, eljött ide mindig Frischauer, a Neue Freie Presse párisi tudósítója, aki bizalmas embere volt Georges Clemenceau-nak. A koncert után Sauer először szállodai lakására ment, átöltözött. Míg a Prunierbe megérkezett, mi helyettesítettük feleségemmel a vendéglátó gazdát. Egyik szupéhoz nagyon későn érkezett, én már nyugtalankodtam és lementem az utcára megnézni, hogy nem érkezik-e már meg? Amikor kiszállt kocsijából nagy hahotával mesélte, hogy a szálloda előtt várakozó kocsijába egy elegáns hölgy ült bele és azt kívánta, hogy vele töltse az estét. Sauer nagy nehezen tudta vele megértetni, hogy ez lehetetlen kívánság, mert az általa meghívott társaság várja. Ilyen kalandokat gyakran váltott ki varázslatos játéka.

De folytatom visszaemlékezéseimet 1904-ben. Három évig voltunk már távol Magyarországtól, és kívánkoztunk haza családjaink látogatására. Fiunk már a harmadik évében volt és különben is szófogadó, kedves gyermek. Vállalkozhattunk arra, hogy megtesszük vele a hosszú utazást. A nyarat részben Gálosfán Károly fivéremnél, részben szüleim vargaligeti házában töltöttük. Előbbi helyen három nagyobb képet festettem: feleségemet egy rózsaszínű pongyolában, a fűben fekve és az előtte ülő fiacskájával játszva, a második Zoltán fiam egy falovon ül, fehérruhácskájában lombos fák árnyékában, a harmadikat Károly fivérem feleségéről, amint egy kiépített forrás melletti kőpadon ül, fél életnagyságban. Ezen munkáim Budapesten voltak kiállítva. Utóbb Vargaligeten a kápolnából kijövő asszonyok és lányokról kezdtem meg egy nagyobb képet. A rajz már készen volt a vásznon és egy csomó festett tanulmány is, melyeket magammal vittem Párisba, hogy ott festem majd meg a képet. Dolgoztam is rajta, de nem voltam annyira megelégedve vele, hogy kiállításra beküld jem.

Oda Vargaligetre kijött hozzám Rónai Józsi kollégám is, és ő is dolgozott. Tetszett néki, ahogy fiamat egy nagy fotelbe ültettem, piros almával a kezében és ezt ő is megfestette. Nagyon szerette ezt a képét, sok kiállításon szerepeltette „A Kunffy-gyerek” címmel. Rónai sokáig nem vált meg ettől a képétől, de később Nemes Marcell gyűjteményébe, majd a Nemzeti Galéria tulajdonába került. Tetszett Rónainak Zsófi nevű mo- dellem, egy szép barna lány, akit zöld ruhában, menyecskésen kötött piros kendővel a fején festettem meg. Ez a képem a párisi Nagy Szalon kiállításán szerepelt, a kollégáknak nagyon tetszett. Raffaelli azt mondta rá: C’est un tableau de musée.21 1953-ban a Postaügyi Minisztérium tulajdonába került.

Ősszel tekintélyes művészi poggyásszal indultunk vissza Párisba. Nancy-ban beszállt vasúti kocsinkba egy érdekes fejű, fekete szakállas, középkorú férfiú. Fiacskánk ki-kiment a folyosóra, kinézegetett az ablakon és folyton kérdéseket intézett hozzánk hol magyarul, hol franciául. Űtitársunknak megtetszett az egészséges szőke fürtű fiúcska és valószí21. Ez egy múzeumi tabló.

75