Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

juhokat, mint mi magyarok. Itthon csak szüreti lakomákon szerepel, míg ott a legkeresettebb hús.

Néhány ismeretséget is kötöttünk. Egy öreg piktor élt ott Monsieur Le Roux, aki régi tanulmány után ítélve igen tehetséges lehetett. Szép műtermet is épített magának, de nem tudom, talán családi körülményei folytán, egy szép olasz nőt véve feleségül, vagy saját természetéből kifolyólag mind lejjebb szállt ambíciója és akkor már elég gyenge pasztelleket készített Ingres papírosra, kis idillikus falusi jeleneteket. Egyébként kedélyes és kellemes ember volt és jóindulatú kolléga.

Egy alkalommal, amikor eldugott kis öbölben festettem, két csodaszép lány jelent meg előttem, mint a tündérek. Egyik szőke, a másik barna. Megálltak mögöttem és élénk érdeklődéssel nézték, mit festek. Hazaérve elragadtatással beszéltem el feleségemnek a két tüneményszerű lányról, feleségem pedig elmondta, hogy ő egy idős hölggyel ismerkedett meg, aki ezen lányokkal van Carolles-iban és így hamarosan összebarátkoztunk. Roussi, Páris város építészének lányai Marthe és Georgette voltak, akikkel aztán Párisban is, egész ottlétünk alatt, élénk kapcsolatban voltunk és feleségem zsúrjainak megszépítő! voltak. A fiatalabb Georgette előbb ment férjhez André Bonnier építészhez, akinek apja az Elysée palota hivatalos építésze volt. Marthe sokkal később André Bonnier fiatalabb fivéréhez, Marc Bonnierhez ment férjhez, aki hírneves pilóta volt.

A nyár vége felé értesítést kaptam Parisból, hogy fiatal festők egy kis csoportja megalakította a Salon d’Automne-t. Carriere mestert kérve fel elnökül, meghívtak első kiállításukra. Késő őszig tervezvén tengerparti tartózkodásunkat, nem akartam a kiállítás miatt Párisba utazni, de intézkedtem, hogy két képemet, melyeket elutazásom előtt festettem, a kiállításba vigyék. Az egyik kisfiámat ábrázolta dadája ölében, a másik feleségemet lámpavilágításiban. A zsűrizés után Stibbe német festő kollégám megírta, hogy kitűnő benyomást tettek a zsűrire és azt is közölte velem, hogy az első megválasztott tagja lettem Salon d’Automne művészeti egyesületnek. Mikor a kiállítás novemberben megnyílt, már Párisban voltunk és a megnyitáson Carriere elnök, aki már személyesen ismert, gratulált munkáimhoz. Nagy volt a meglepetésem, amikor náhány nap múlva kopogtatnak rue Bayen-i műtermem ajtaján és belép hozzám egy hatalmas alak, szép fehér szakállá val, Fritz Taulow a híres svéd festő. Azért jött, mondta, hogy megismerkedjék velem és gratuláljon a feleségem után festett „Sous la lampe” című képemhez, amely neki nagyon tetszik. Hát ez valóban megható volt a 20—25 évvel idősebb mestertől, aki már régóta élt Párisban, és a francia művészek elismerését és rokonszenvét élvezte. Bájos egyéniség volt, amit ez a tény is bizonyít. A Salon d’Automne so- ciétaire-é választása nagy előnyt jelentett, mert több mű zsírmentes kiállítását biztosította részemre. Fel is használtam ezt, mert 1903-tól kezdve 1911-ig, amíg Párisban éltem a Salon d’Automne kiállításain minden évben szerepeltem. Ez volt az első művészi egyesülés, amely nem francia tagoknak is biztosította ugyanazokat a jogokat, mint a franciáknak. Meghívtak bennünket minden ülésükre, résztvettünk a társulat ügyeinek intézésében, és a zsűribe is beválaszthatok voltunk, mint a franciák. Az első kiállítást a Petit Palais sousterrain-jében rendezték, de azután Carriere

70