Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

Vendégünk is volt. Nővérem nagyon vágyott az én kis fiamat megismerni, hát a távoli hazából eljött oda utánunk férjével és 8 éves Antal fiával. Róla feljegyzem, hogy apja egyszer valami csínytevése miatt nagyon megfedte, erre az érzékeny gyermek világgá akart menni és mivel ebédre nem jött haza, Emilt küldtük őt megkeresni, aki a szomszédos Joulouville-ből hozta vissza.

Kirándulásokat tettünk Guernaisey szigetre, ahol Viktor Hugo emigrálása idején élt, s ahol meglátogatta őt a mi Teleky Sándor szabadságharci tábornokunk is. Itt megjegyzem, hogy Viktor Hugo szobrának a leleplezésén 1903-ban Borostyány Nándorral én képviseltem a magyarságot és koszorút helyeztünk szobra talpazatára. Átkeltünk Mont Saint Michel-re a sziklára épített remek gótikus templom megtekintésére. Ez az átkelés igen érdekes volt, mert Carolletól keletre egy keskeny öbölben, apály alkalmával, a tenger vize annyira visszahúzódik, hogy a tengerfenéken kocsival lehet átmenni. Az ott időzés azonban pontosan ki volt számítva, mert a dagály kezdete előtt vissza kellett térni. Azért a templomot és az ősi várszerű falut alaposan megtekintettük, sőt a kitűnő omlettet is elfogyaszthattuk, amiről híres volt a vendéglő.

Nővéremék távozása után Edwin Lord Weekséket láttuk vendégül. Weeksen akkor már sajnos látszott, hogy egészsége megrendült. Keleti utazásaiból maláriával tért haza, amit akkor még nem tudtak gyógyítani. Nem panaszkodott, de látszott rajta, hogy érzi betegsége súlyosságát. Egy vasárnapon feleségét kérte, hozzon neki Grandville-ből angol—amerikai lapokat én vele tartottam biciklin, örültem, erejében való bizalmát fokozta, hogy a grandville-i út kapaszkodóira ő sokkal gyorsabban ért fel, mint én, a 20 évvel fiatalabb. Ö nagyon gyakorlott biciklista volt, én pedig kezdő, amit nem árultam el. Mint gyakorlott lovas, mindig lenéztem a biciklit, de előző nyáron nem mehetvén vidékre fiam születése miatt, gondoltam jó lesz egy biciklit venni, mellyel könnyen kijuthatok a bou- logne-i erdő legelrejtettebb szép helyeire vázlatokat festeni, amit meg is tettem, de aztán a biciklit raktárba helyeztem, sőt utóbb Körmendy Jenő szobrásznak ajándékoztam. Weeks sajnos néhány hónappal később meg is halt. Igen értékes barátot, nagy tudású festőt és előkelő gondolkozású embert veszítettünk benne. Weeksné felmondta aztán a kedves Leonardo da Vinci utcai villát, kisebb lakásba költözött a Victor Hugo téren, és eladta a műterem berendezését, amelyből én is kitűnő festőállványt, szekrényt, drapériákat, tigris és párducbőrt szereztem műtermembe.

Carolles-i időmet jól kihasználtam. Nem koncentráltam magam nagyobb műre, csak a tenger volt rám hatással, a vidék nem inspirált. Amit festettem minden tanulmányszerű volt. A korai vacsorák után minden este lementem a tengerpartra egy kis vázlatot festeni. Naponta új színeket és hangulatokat láttam. Nappal bebújtam a kis gyümölcsösökbe, ahol egy-két juh, tehén vagy ló legelt. A tengernek inkább a partvidékét találtam festőinek hullámos legelőivel, ahol ritkás, szürke fű nőtt és amely a tenger kipárolgásától sós ízű volt. Innen származtak azok a sós ízű juhok, úgynevezett presalé-k, amelyekből a párisi vendéglőkben olyan kitűnő kottletteket készítettek. A francia sokkal nagyobb becsben tartja a

69