Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

tói. Néhány lépésnyire volt a place Pereire, hol a párisi körvasúinak volt állomása és villamos vasúti gócpontja.

Eleinte úgy terveztük, hogy nyárra hazatérünk Magyarországra, gyermekünk itt lássa meg a napvilágot, de anyósom azt gondolta, célszerűbb lesz, ha ő jön ki Parisba és asszisztál a gyermek születésénél. Abban az időben nem volt még bevezetve, az a bölcs eljárás, hogy szülésre a nők bevonulnak a szülészeti klinikára, tehát gondoskodtunk jó előre specialista orvosról Ovid Benoit személyében, aki néhány lépés távolságra lakott tőlünk az Avenue Wagram-on és szülésznőről is a Maternité kórházból Mme Verdure személyében. így nyugodtan néztünk az esemény elé. Július 20-án reggel Mme Verdure már kéznél volt s délután 3—4 óra között megszületett Zoltán.

Návay Aladár barátunkat, aki az osztrák—magyar nagykövetség kereskedelmi attaséja volt kértük fel a fiúcska keresztapjául és vele meg Benoit doktorral együtt mentem másnap a XVII. kerület elöljáróságára, hogy az anyakönyvnél bejelentsük. A keresztséget később a Saint Francois de Sale paróchián kapta.

Feleségem a szülés után szebb és érdekesebb lett. Ekkor festette őt Weeks és én is első portréját. Sajnos azonban ekkor már súlyosabban jelentkezett fülbaja, úgyhogy az orvos ajánlatára nem maga, hanem egy francia elsace-i dada táplálta a gyermeket. Feleségem sokat foglalkozott a gyermekkel, naponta maga fürösztötte. Közben egyszer megtörtént, hogy amikor a vízből kiemelve a dada kezébe adta, fogja addig, míg törülköző után nyúl, a dada szórakozottságában beleejtette a vízbe a gyereket és ahelyett, hogy rögtön kiemelte volna kétségbeesésében a fejét fogta. Szerencsére feleségem azonnal felfogta a helyzetet és a gyereket kiemelte a vízből.

Természetesen folyton rajzolgattam fiam minden mozdulatát, és vázlatkönyveim megteltek ezekkel a rajzokkal. Ügy fél éves korában festettem róla az első arcképet, amint a dada az ölében tartja és a lábacskáit fogja. Ez a képem a Sálon d’Automne első kiállításán szerepelt. 1903 nyara közeledve, tanakodtunk, hogy hazalátogatunk Magyarországra, hiszen már 1902 nyarán sem mehettünk haza fiunk születése miatt. Én szeretettem volna szüleimnek is bemutatni legújabb unokájukat, azonban célszerűbbnek látszott, hogy a kis gyermekkel ne vállaljuk a hosszú utat. Elhatároztuk Normandiában, a tenger mellett fogjuk a nyarat eltölteni. Granville-be utaztam májusban körülnézni, hol találhatnánk megfelelő lakást. Választásom Carolle-ra esett, egy kis falura, amely egy hegyoldalban fekszik villákkal beépítve, üdülők részére. Még kevésbé látogatott egyszerű hely, ahol úgy vélem zavartalanul lehet majd festeni. Jól ápolt almakertek, régi kis majorudvarok, sok festői témát nyújtanak és közvetlen a tenger mellett nagy távlattal Jersey és Guernaisey szigetek felé. Itt béreltem egy kis villát, amelynek a földszintjén volt a konyha és az ebédlő, az első és második emeleten két-két kis szobával, igen egyszerűen berendezve. Ha jól emlékszem 600 frankba került egész évadra és mi június közepétől október közepéig tartózkodtunk ott. Magunkkal vittük Párisból szakácsnén- kat és annak 14—15 éves fiát, Emüt, egy szelíd, kedves fiút, aki Zoltánt dadájától, már el lévén választva, felügyelte és kis kocsiján sétáltatta.

68