Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

Rodinnek Parisban is volt műterme a rue de l'Uuniversité-ben, ahol nyersebb munkák készültek. Meudonban valóságos múzeuma volt* összes munkái márványban, bronzban sokszorosítva, de volt sok antik szobra is, amelyeket nagy pénzen vásárolt és ezekből a parkba is jutott. Egy magaslaton volt építve a múzeumszerű épület, gyönyörű kilátással Párásra. Csak később jutott a Villa Byron tulajdonába, melyet az állam adományozott neki, hogy a Rodin múzeumot ott megcsinálja. Ezt már csak akkor láttam először, mikor az első világháború után Párisba utaztam ott rekedt ingóságaimért. De ekkor Rodin sajnos már nem élt, csak a műveiben, melyeket ott a Villa Byronban megismerni, Párisba utazó kultúrem- ber ném mulaszthat el.

A budapesti francia kiállításnak még egy érdekes folyománya volt; A Képzőművészeti Társulat Andrássy Tivadar elnök és Berzeviczy alel- nök aláírásával memorandumot kért tőlem arranézve, hogy miképpen lehetne egy állandó irodalmi és művészeti kapcsolatot teremteni a franciákkal? Sejtettem, hogy ennek a tervnek politikai célja is van, ami később be is bizonyult. A franciák között élve és most már sok ismerőst és barátot szerezve, tetszett a terv és lelkesen fejtettem ki elgondolásaimat. Egy politikai megjegyzést is beleszúrtam, hogy részünkre, magyaroknak kitűnő adukártya lesz a franciák rokonszenve a Tripple Alliance-ban, amelyben túlsúlyos szerepe volt Németországnak. Ez a memorandumom a Képművészeti Társulat irattárába került, amint azt velem Paur Géza, akkor még a Műcsarnok képtárosa, 1913-ban közölte, amikor is újra felkértek egy Budapesten 1914-ben rendezendő francia képkiállítás megszervezésére. Tekintve azonban, hogy akkor már hazatelepülni készültem, szabadkoztam annak vállalásától és csak akkor fogadtam el, amikor bizalmasan közölték velem, hogy a francia kiállításnak fontos politikai célja van és hazafiságomra apelláltak. Közölték azt is, hogy a tervek már Poincaré-ig jutottak és majd Károlyi Mihállyal fogok találkozni* a nyár végén Párásban, aki Amerikából visszajövet, ahová szintén diplomáciai összeköttetések végett utazott, Párisban meg fog állni. Erre azonban már nem került sor, mert 1914 július végén megkezdődött az első világháború, én nem utazhattam már Párisba, Károlyit pedig Párisba érkezve, le is tartóztatták. Azonban éppen rokonszenves beállításának a franciák előtt, köszönhette, hogy hamarosan hazaengedték és már 1916-ban tartalékos huszártiszti uniformisban láttam Budapesten. Egy, Giesswein Sándor prelátus tiszteletére rendezett ünnepélyen ismerkedtem meg vele, amikor ő maga is közölte velem elkésett párisi terveit. 1905-ben vagy 1906-ban is terveztek egy francia kiállítást a Műcsarnokban, de akkor nem engem kértek fel az anyag összeállítására, mert Szmrecsányi Miklós készült e célból kijönni Párisba, akit Berzeviczy kultuszminiszter a külföldi kiállítások kormánybiztosává nevezett ki. Szmrecsányi eredetileg a Képzőművészeti Társulat titkára volt, utóbb miniszteri tanácsosi rangban a minisztériumban a képzőművészeti osztály vezetője. A művészekkel azonban összekoccant, ami lemondásra kényszerítette. Igen alkalmasnak gondolták tehát erre a megbízatásra. A hírlapokból olvasva, hogy a nyár folyamán Párisba jön francia kiállítás előkészítésére, nekem skrupulusaim támadtak, hogy a francia művészek előtt olyan megvilágításba kerülhetek, mint aki érdem66