Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

met, hogy tanuljon meg mandolinozni és vett is pár leckét. Nagy zenei tehetségével nem sok tanulás kellett, hogy a (bájos olasz dalokat játszhassa. Signora Camerano, egy festő özvegyének a pensiójában igen kellemesen éreztük magunkat. Feleségemhez igen figyelmes volt betegeskedése alatt, amit valószínűleg a galériákban való fárasztó járás okozott és még a Szent Péter templom tetejére is felmászott velem, ami nem csekélység. Ebben a pensióban kulturált külföldi vendégek voltak. Élénken visszaemlékszem egy fiatal skót papra, aki szinte fanatizálva volt Boti- cellitől, ájtatosan ejtette ki a nevét is. Azt mondta csak azért jött most Olaszországba, hogy Boticellit, akinek műveit reprodokciókból ismerte, eredetiben láthassa. Nem is néz meg mást most Olaszországban, Boticelli benyomásokkal akar hazatérni. Ruskin hatására az angolok kezdtek nagy előszeretettel a praeraffaelistákkal foglalkozni. Sok festőjüknél érezhető hatásuk is, például igen erősen Burne Jonesnál. A renaissance nagy alakjait szinte háttérbe akarták szorítani. Kétségtelen nagy báj van Boticelli női alakjaiban. Olyanok, mint a virágok. Azonban a legnagyobb művészként emelkedik ki Firenzében is Michelangelo, mint szobrász. A Medici síremlék a legcsodálatosabb szobrászati alkotások egyike. Pietással léptem be a Casa Buonarotti-ba, ahol Michelangelo rajzai, kéziratai láthatók. Fel* emelő érzés volt ennek a legnagyobb elmének a nyomdokain járni.

Itt láthatók Firenzében az igazi vallásos ihlet szülte festmények is a San Marco kolostorban Fra Angelico-tól és Fiesoleban, ahová szintén kirándultunk. Amíg Rómában a művészet mellett a római birodalom hatalmának és a pápaság fejlődésének dokumentumai tanulmányozhatók, Firenzében minden a művészet. Ez örök érdeme a Medici családnak. A legnemesebb architectura bámulatba ejti az embert, mint a Pallazzo Stroz- zi, Pitti, Uffizi, Bargello, Signoria, az egész világ építkezésére nagy befolyással voltak. A vidéke is bájos Firenzének és érthető, hogy sok külföldi villát építtetett itt, hogy az év egy részét e páratlan művészi miliőben tölthesse Beato Angelico, Boticelli, Masaccio képei, Donatello, Ghiberti, Benvenuto Cellini, Michelangelo, Lucca della Robbia-k között élni, széppé teszi az életet. Egy Lucca della Robbia másolatot magunkkal hoztunk és somogytúri műtermem falába illesztettem.

Következő állomásunk Velence volt, a kis városok elmaradtak, mert úgy gondoltuk, hogy ezeknek egy külön olaszországi utazást fogunk szentelni. Páris azonban fogva tartott bennünket, ott olyan felségesnek éreztük az életet, hogy onnan sehova sem vágytunk el. Ügy terveztük, ha visszatérünk Magyarországba, innen teszünk egy újabb utazást Olaszországba. Amikor afrikai utunkból Olaszországon át hazatértünk 1913-ban ismét csak a városokat érintettük és most már nagy bánatunkra aligha fogjuk azokat megtekinthetni.

Velencében meglepett bennünket, habár előre tudtuk, hogy kocsi helyett gondola szállít bennünket a szállodánkba. A város halk, nincs kocsizörgés és az egész város csupa festői motívum. Nem csodálom, hogy Ziem egész életén át, pedig közel 100 éves volt, innen merítette piktúrája motívumait.

62