Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

Meglehetősen kifáradtunk, végig Olaszországon, a művészet remekeinek szemléletében. Itt először figyeltük a város külső képét, sok időt töltöttünk a Szent Márk téren, a galambok és a sok külföldi nászutas közt, de be-benéztünk a Szent Márk templomba és a dogé palotába is, gyönyörködve Veronese és Tintoretto falképeiben, amelyek oly ékesen és színesen hirdetik Velence egykori nagyságát és gazdagságát.

Magyar ismerősökre is találtunk, itt voltak éppen Malonyay De- zsőék, akikkel már Páriában összebarátkoztam. És itt találtuk Bálint Zoltánt is, a kiváló építészt. Meglehetősen fáradtan utaztunk hazafelé, két- hónapi távoliét után, Kaposvárra szüléimhez, ahová elénk jöttek feleségem szülei is. Velük együtt utaztunk tovább Budapestre. Majd atyám vargai gazdaságába mentünk, ahol sógornőm arcképét festettem meg. Festettem ott egy népéleti képet a kápolnából kiáramló színes viseletű asszonyokról és lányokról, melyet azonban sohasem fejeztem be. Csak októberben indultunk el Párisba, ott alakítandó ki állandó otthonunkat.

Először egy pensióban laktunk a rue Miromesnil-ben és találtam megfelelő műtermet a rue Bayen 31. szám alatt, abban a műterembérház- ban, ahol Halmi Artur dolgozott, mint Munkácsy-tanítvány. Véletlenül összetalálkoztam ott egy volt Julian akadémiai kollégámmal, Landauval, aki ajánlotta, hogy vegyem át az ő műtermét, sőt bútorozott lakását is a rue Jouffroynban, mert ők hosszabb időre Amerikába akarnak utazni. Landau magyarországi származású volt, de gyermekkorában kikerülve Amerikába, már alig tudott pár magyar szót. Amerikai nőt vett feleségül. Ajánlatát elfogadtuk, átvettem a műtermet véglegesen, a lakást pedig a téli hónapokra, mert úgy mondták, tavasszal visszatérnek Párisba. Még háztartási alkalmazottakat is átvettük. Ez egész kellemes és gyors megoldás volt. Landauék révén ismerkedtünk meg Colonge-ékkal, akik művelt és kellemes emberek voltak. Colonge megalapítója volt és vezetője a párisi híres Berlitz iskolának. Éppen akkor megjött Párisba maga Berlitz személyesen. Egy alacsony szimpatikus emberke. Colonge-ék páholyt béreltek az Operában, ahová minket is meghívtak. Mikor feleségemet is bemutatták neki, a szokásos üdvözlés helyett így szólt hozzá: Do You like potatoes?17 A Berlitz grammatikának ezzel az ismert mondatával üdvözölte őt feleségem, amin Berlitz nagyon mulatott és igen kellemes estét töltöttünk vele együtt. Ugyancsak Landauék révén ismerkedtünk össze Lord Edwin Weeks amerikai festővel és feleségével, akik nagyon értékes és kedves barátaink lettek. A rue Leonardo da Vinci 13. alatt szép villát béreltek, az Avenue de Bois de Boulogne egy mellékutcájában. Lakásuk s főleg a műterem tele volt keleti relikviákkal, mert Weeks sokat utazott keleten és kóptémáit is onnan vette. Nagytudású festő volt, képei tetszetősök voltak, úgyhogy minden munkája vevőre talált. A német császár is megvette egy berlini kiállításon több képét. Hors ooncour volt a Champs Elysée-i Szalonban, úgyhogy nemcsak társadalmilag volt értékes rám nézve ismeretségük, de instruktiv is volt mesterségemben a vele való érintkezés. Akkoriban „Kétségbeesés” című női aktképet festettem, ami nagyon tetszett neki és gyakran jött műtermembe. Egy alkalommal kérte felesé17. Szereti Ön a krumplit?

63