Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)
Visszaemlékezés
tünk felkeresni Dénes nevű honfitársunkat, már régi római lakost, tőle tanácsot kérni, mit tegyünk. Jött velünk rögtön a rendőrségre és ez oly erélyesen lépett fel, hogy reggel a szoba tisztogatása alkalmával a mosdó alól előkerütek az ékszerek. Római szemleutunkat szent Péter templomának megtekintésével kezdtük, ahol éppen Rampolla bíboros celebrálta a misét nagy pompával. A templom arányai, a Michelangelo tervezte kupolája lenyűgöző hatással volt ránk. Aztán a Vatikánba mentünk át, elvonulva a svájci gárda előtt, amelynek uniformisát szintén Michelangelo tervezte. A sixtusi kápolnába érve majd leroskadtam a bámulattól. Ember- feletti műnek éreztem. Annyi kifejező erő van az alakokban, hogy szinte megsemmisülve érzi magát az ember. Alig tudtam innen kimenni. Emlékszem azt mondtam a feleségemnek, úgy érzem, mintha a legnagyobb elme tartott volna nekünk előadást a bibliából. Michelangelo plafonja nagyobb hatást tett rám, mint az oltár mögötti utolsó ítélet. Éreztem, hogy ez nagy gondolatokat foglal magában, de nem találtam festőinek. Azt hiszem, hogy átfestésekkel, amit utóbb egyes pápák végeztettek rajta, rontották is. Ezen a művön a bölcseleti rész erősen túlteng a festői elemeken. Raffael művei közül a Vatikánban legjobban élveztem az Athéni iskolá-t. A kompozíció érthetősége, latinos világossága, szép vonalvezetése, mint minden Raffael képen maradék nélkül kielégíti az embert. Itt az irodalmi rész teljes harmóniában van a festőiséggel. A Borghese Galériában nagyon gyönyörködtem Tizian Égi és földi szerelem című festményében. A Borghese családnak ezért a festményért a külföldről 5 millió lírát ajánlottak és a család engedélyt kért az olasz kormánytól az eladásra. A kormány azonban nem járult hozzá, hogy Tiziannak e remekművét kivigyék az országból, dacára annak, hogy a család Galériájuk összes többi műveit ingyen engedte volna át az olasz nemzetnek, hanem úgy egyezett meg a családdal, hogy az egész Galériát megváltja 3 600 000 líráért. Ez az egyezség létrejött. Arcképek közül legjobban megfogott Velasquez Innocent pápája a Doria képtárban, életteljességével és bravúros előadásával. Nagy elismeréssel adózhattak az olasz mesterek is a spanyol kollégájuknak, akit IV. Fülöp képvásárlások végett küldött Itáliába és ott, az idegen, szokatlan környezetben, ilyen fölényesen oldotta meg ezt a feladatot. Ez a világ egyik legszebb vagy a leghűebb portraitja. Mély benyomást tett, utóbb rám, Firenzében Raffael II. Gyula pápája, már az arc rendkívüliségénél fogva is. Itt nem a megfestés virtuozitása hat, hanem az egyéniség remek jellemzése. Ez az arckifejezés feledhetetlen, állandóan kíséri az embert. Nem térek ki a Pitti és Uffizi galériák ismertetésére, benyomásaira, mert 50 év után már eléggé elmosódtak emlékezetemben és különben sem szándékom művészeti disszertációkat tartani önéletrajzom megírásában, csak annyiban fejezem ki nézeteimet művészeti alkotásokról, amennyire azok jellemzőek lehetnek saját művészi hitvallásomra. Már május volt, amikor Firenzébe jutottunk. A várost betöltötte a rózsák illata. Gyönyörű csokrokat hozhattam feleségemnek, aki sajnos gyengélkedett. De élveztük az énekesek és zenészek utcai andalító énekét. A Maria, Marie, annyira tetszett nekem, hogy megkértem felesége61