Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

ra a calais-i csatorna felé, ahol ő családjával nyaralt. A szezon végén ugyan Bég Meil-ben megvigasztalt egy karcsú világosszőke párizsi ügy- védné, de ekkor már munkáim nagy részét befejeztem és szép művészi poggyásszal indulhattam vissza Párisba.

Mivel akkor még saját műtermem nem volt, Hernády Kornél honfitársam és kollégám szíves meghívására a rue de Rome-ban berendezett szép műtermében néztem át és javítottam a bég meil-i munkáimat, mielőtt azokat Budapestre szállítottam a Hock és Szikszay által a Nemzeti Szalonban rendezett francia—magyar kiállításra. Sikerült azután hamarosan egy jó műtermet is bérelnem az Avenue de Villier 147 alatt, egy nagy műterembérházban, melynek ablakai részben a fortifikaciókra néztek. A műterem az ötödik emeleten volt, lift akkor még csak a legmodernebb házakban járt Párásban, így hát elég volt oda felmászni, miért is naponta egyszer jöttem le este, ha csak valami különös dolog elő nem adta magát. A reggeli teát magam készítettem el, a diner-re valót felhozta a házmester és csak kivételesen mentem le a szomszédos cremerie-be (tej- üzlet), ahol művész párocskák és munkások étkeztek. Nagy bajban volt azonban Zakariás doktor barátom, aki gyakran jött biciklin meglátogatni a távoli quartier latin-bŐl és mert nem merte biciklijét a kapu alatt hagyni, felcipelte a meredek lépcsőn az ötödik emeletre. Nagyon kedves fiú volt, aki utóbb mint orr- és gége specialista Budapesten működött, de sajnos fiatalon elhunyt. így járt Becker József ismert nőgyógyász is, akit szintén Párásból ismertem és aki iránt nagy szimpátiát éreztem. Felkérésemre ő kezelte boldogult édesanyámat Budapesten. Azután kijárt műtermembe Szigethy Gyula Sándor, aki Párisban orvosi tanulmányait végezte. Utóbbi a kaposvári kórház igazgató-főorvosa lett. Abból a nagyra- becsült Szigethy családból, mellyel már gyermekkoromban bensőbb barátságban voltunk.

Éppen a neuilly-i kapu bejáratánál állt az a műterembénház, közel lakott Rippl-Rónai kollégám is, aki lakótársával: Pitcairn-Knowles skót festővel gyakran meglátogatott. Én is viszonoztam látogatásaikat abban a régi kastélyszerű épületben, amelyről Rónai Emlékezései-ben annyi szeretettel ír.

Ebben a műteremben hozzákezdtem egy nagyobb kép megfestéséhez, melynek terve már Párisba visszatértemkor megfogamzott bennem. Akkor a Szajna túlsó partján laktam, még a rue Jacob-ban és amint egyik este a Saint Germain de Pres templom előtt elhaladtam, az utcai gázlámpa alatt három francia papot láttam igen élénken beszélgetni. A papok arckifejezése, mozgása és a gázlámpa világítása igen festői benyomást tett rám és elhatároztam, hogy ezt meg fogom festeni. Az Avenue Villier-i műterem alkalmas is volt e kép megfestésére, mert egy nagyobb és egy kisebb helyiségből állt. Utóbbit besötétítettem nappal, hogy a plafonról csak a gázlámpa világította meg olasz modelljeimet és én a nagyobb műteremből egy sötét papírfüggöny ablakocskáján át láthattam a kellő effektusokat. Hogy a háttér érdekesebb legyen a Saint Germain de Pres templom helyett a 1’Auxerrois templom szép arohitecturáját választottam, melynek megvilágítását esténként tanulmányoztam a helyszínen. El-elkí- sért oda Szigethy dr. barátom is és odaállt modellnek a gázlámpa alá.

47