Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

ni kezdtek. A hölgy igen előkelő megjelenésű volt, a férfi pedig egészen meglepő, rafinált műveltséget árult el. Tőle hallottam először beszélni arról, hogy a könyveit úgy kötteti be, hogy már a bekötéssel is következtetni lehessen a könyv szellemi tartalmára. Rendesen eljárt Beyreuth-ha, a Wagner előadásokra, ami egy franciánál egészen szokatlan zenei műveltséget bizonyított. Bemutatkozásnál, mint az rendesen történni szokott, nevüket nem értettem meg, mivel Franciaországban egy cseppet sem volt fontos a név ismerete, csak napok múlva amikor már összebarátkoztunk, kérdeztem meg a hotel tulajdonosát, hogy kikkel kerültem össze. Nagy volt a meglepetésem, amikor a szállodás, nagy diszkréció mellett, tudomásomra adta, hogy Du Paty de Clam vezérkari őrnagy és családjával étkeztem. Az asszony született Urselle grófnő volt Belgiumból. Álnév alatt voltak bejelentve. Most természetesen még jobban kezdtek érdekelni, mert hiszen Du Paty de Clam volt Zola híres J’accuse cikke szerint a Dreyfuss ügy „auteur diabolique”-ja.15 Mulatságos volt, mikor egyik este mellettük ülve az újságban azt olvastam, hogy Du Paty de Clam Rómába érkezett és x szállodában bérelt lakást. Hogy inkognitójukat megőrizzék és szabadságukat ne zavarják, így kellett a publikumot félrevezetni. Kellemetlenségem is támadhatott volna ezen érintkezésből. A Pesti Napló szerkesztője, Balla Mihály Budapestről való távozásomkor megkért, hogy adnék a lapnak híreket Franciaországból. Innen a Bretagne-ból küldtem is a szezon végén egy hosszabb tárcát, leírva a Bretagne életét, népét és többek közt megemlítettem Bég Meil közönségéből: Du Paty de Clamot is. Nem gondoltam egy percig sem, hogy egy magyar lapból a füléhez juthat tárcám híre. Szerencsére nem is jutott, dacára annak, hogy a lap elkövette azt az indiszkréciót, hogy tárcám címét, ami, ha jól emlékszem a bretagnei élet volt, önkényesen megváltoztatta így: „Hol van Du Paty de Clam!” Szerencsére már el is utaztak Du Paty-ék Bég Meil-ből, mire a tárca megjelent és utóbb Páriában, a Szalon kiállításán összetalálkoztam Du Paty- val a legbarátságosabban közeledett felém. Tekintve, hogy a Dreyfuss ügy mindenkit foglalkoztatott és érdekelt, elmondtam ezt a találkozásomat Sonnenfeld Zsigmondnak is, a Hirsch báró jótékonysági iroda igazgatójának, aki ezt így továbbadta Salomon Reinach-nak, a Saint Genmain-i nagy Régészeti Múzeum igazgatójának, aki felkérte, hogy hozna engem vele össze. Nagyon érdemes volt, azt a nagy tudást, Lisbonne utcai palotájában felkeresnem. Ez a család nagy szerepet játszott abban az időben Páris művészeti és politikai életében. Joseph Reinach fivére ismert országgyűlési képviselő, Gambetta minisztertársa volt.

A Bég Meil-ben eltöltött néhány hónapot életem legszebb periódusának tekinthetem. Függetlenül, egészen a művészetnek szentelhettem minden percemet. Eljutottam már odáig, hogy amit átéreztem, piktúrában ki is tudtam fejezni, és az életet öntudatosan élveztem. A bretagnei tenger és vidék ideális hely volt ennek.

Örültem, hogy ellen tudtam állni a vöröshajú szép párisi asszony csábításainak, hogy Bég Meil-ből költözzem át Arromanche-ba, északabb15. Ördögi szerző.

46