Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)
Visszaemlékezés
senki sem fejezte ki, európai értelemben sem. Engem különösen megigé- zett művészi egyénisége, tudva, hogy ebben a Somogybán született, egy szomszédos kis faluban és onnan nőtt ki a nemzet leguniverzálisabb szellemévé. Nagyon boldog voltam, amikor propagálásomra a megye nagy ünnepség keretében emléktáblát állított Zala községben még ma is érintetlen műterme falára. Három évet töltöttem el a Julian Akadémián, mint Laurens és Constant tanítványa, megszakítva a nyári vakációkkal, melyeket itthon Magyarországon töltöttem. Amikor a harmadik évben bátorságot éreztem első kompozicionális képem megfestésére, amely Five o’clock tee12 címet nyerte, és a francia művészek társulata Szalonjában 1894-ben került kiállításra. A szép párizsi benyomásokkal és azzal a sikerrel, hogy első képemmel a párizsi Szalonban szerepelhettem, jó hangulatban utaztam haza Magyarországra, azzal a tervvel, hogy nyáron át megfestek egy igazi pleine air képet. Gálosfán töltötték akkor szüleim a nyarat, ahol kitűnő lehetőségek nyíltak a festésre. Választásom egy aratási jelenet volt, előtérben egy vízhordó fiúval és egy kaszáját kalapáló aratóval. Alaposan megrajzoltam, és a napfény jól kifejezésre jutott a vásznon. Az őszi tárlaton, a Párizsban kiállított képpel együtt kiállítottam Budapesten, még a régi Műcsarnokban. Ez volt első kiállításom Budapesten. A kollégák meg voltak velem elégedve. A vízhordó fiú utóbb Festetich Pál dégi kastélyába került. A kiállítás alatt Budapestre utaztam azzal a programmal, hogy visz- szatérek Párizsba és már mint önálló festő fogok dolgozni, mert akadémiai tanulmányomat befejezettnek tekintettem, összejöttem azonban Budapesten azokkal a kollégákkal, akikkel már Münchenben megismerkedtem: Ferenczy, Csók, Eisenhut és Iványival és ők nagyon biztattak, hogy menjek inkább velük Münchenbe, ahol olcsóbb a műterem, a modell is és nyugodtabban lehet dolgozni. Hallgattam tanácsukra és Münchenbe mentem. Iványi átengedte nekem műtermét a Schwanthaler Strasse-ban, mert ő meg Csókét vette át, aki egy igen nagy terjedelmű kép megfestésére gondolván, egyik legnagyobb müncheni műtermet bérelte ki. Ekkor fogéit Báthory Erzsébet megfestéséhez, Iványi pedig IV. Béla király a tatárjárás után című képet festette. Kisebb műteremben először egy egy alakos, életnagyságú prófétát, Jeremiás-t festettem meg, ami 1895-ben került Budapesten a Műcsarnokban kiállításra. Münchenből még Eisenhut és Ferenczy szerepeltek ezen a kiállításon. Utóbbi az Ádám-ot állította ki. Nagy odaadással festette a képet és ha este találkoztunk mindig az ő Ádám-járól beszélt. A budapesti kiállításra csak Eisenhut utazott haza és mikor onnan visszatért, őt kérdeztem meg, hogy milyen benyomást tett a pesti kiállításon az én prófétám. Azt felelte, hogy körülbelül úgy hatott, mint Ferenczy Ádám-ja. Ez a válasz kielégített, mert Münchenben a kollégák az Ádám-ot igen komoly műnek mondták. Most megindultak az előkészületek a nagy millenáris kiállításra. 12. Öt órai tea. 39
