Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

tott, -amely-eket maga hajtott. Gyakran végigkocsizott a Champs Elysée-n, ki a boulogni erdőbe. Szerette a szép ruhákat. Malony-ay Dezső beszélte el nekem, hogy egy alkalommal, amikor nála volt, új ruháját hozták haza. Rögtön felpróbálta s annyira tetszett neki, hogy abbahagyva a munkát, odafordult Malonyayhoz: gyerünk sétálni! Egy nagy estélyt egyszer egy anonim levél zavart meg. Bombát jelentettek be. Munkácsyné ezt tudomásuladva Lepine rendőrfőnöknek, az két rendőrt állított a palota kapuja elé a vendégsereg megfigyelésére. A rossznyelvűek azt beszélték akkor, hogy egy fiatal magyar író csinálta ezt a rossz tréfát, mert nem kapott meghívást az estélyre. A két rendőrt heteken keresztül ott láttuk a kapu előtt. Lepine nagyon vigyázott Munkácsyra.

Én közvetlen érintkezésbe csak 1894-ben kerültem Munkácsyval, amikor először állítottam ki a Nagy Szalonban. Ő akkor az Árpád bejövetelével szerepelt, melyet utóbb egészen átfestett kiállítási impressziója alapján. Kívülünk még egy magyar állított ki abban az évben a Szalonban, Pariagy Vilma, Szögyén Marioh arcképét. A vernissage alkalmával Boros- tyány Nándor, a Pester Lloyd és a Pesti Hírlap munkatársa mutatott be Pariagynak, aki Berlinből jött és akinek Kossuth Lajos arcképével nagy sikere volt. Mintegy 38—40 éves, középnagyságú, szép arcú, igen eleven bamaszemű nő volt. Abban az időben egy német császári tábornok felesége volt, akivel állítólag Vilmos császár házasította össze. Utóbb orosz hercegné lett és Amerikában halt meg. Meghívott esti teára. Mikor a Hotel Bellevue-be érkeztünk, ahol lakott, már néhány francia művész volt ott és mintegy fél óra múlva megérkezett Munkácsy is szürke cilinderben és szürke redingotban, jókedvűen, megölelve, megcsókolva a szép asszonyt. Előzőleg a feleségét kísérte ki a vasútállomásra, Aki Kolpachba utazott és ő most szalmaözvegy, mondotta. Nagyon élénk volt a társalgás a szép májusi estében és úgy éjfélkor indultunk hazafelé. A kapu elé érve Munkácsy azt mondta, ő gyalog fog hazamenni, jó lesz egy kis séta. Bár én egészen ellenkező irányban laktam, megkérdeztem, hogy szívesen fogadja-e, ha hazakísérem. Kitűnő alkalomnak találtam vele elbeszélgetni. Szívesen fogadta és megindultunk a nagy körutakon át az Avenue de Vil- lier-re. Nagyon kedélyesen, szívesen válaszolt kérdéseimre. Először azt kérdeztem, szokott-e eljárni a nagyképtárakba? Nem igen ér rá, mondta, de múltkorában mégis bementem a Louvre-ba, megtekinteni Veronese kánai lakomáját. Ez a múzeum legnagyobb képe és a híres salle carré-ban van elhelyezve. Méltó volt Munkácsy tanulmányozására, kompozíciója, architektonikus kiképzése, színbeli gazdagsága, az olasz mesternek egyik legértékesebb műve. E kép hatása megállapítható Munkácsy w-ieni plafonján (Kunsthistorisches Museum).

A francia művészek nem nagyon értékelték Munkácsyt. Ezek közül talán Detaille imponált neki legjobban, aki szintén nagy tömegeket mozgatott vásznain. A franoiák közül egyedül Ribot-val állapítható meg festői rokonsága. Az impresszionistákat egyáltalán nem méltányolta. Amikor egyszer — utóbb — együtt mentem vele Neuilly-be, a műtermébe, a boulevard padján ülő emberekre mutatva azt kérdezte: Mondja öcsém maga is oly laposan látja az embereket, mint Puvis de Chavannes, mert én sokkal plasztikusabban látom a szabad természetben is?

35