Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

Két képem fényképét mutatva neki a neuillyű műtermében, melyeket freskószerűen apám házának falára festettem 1893-ban, szintén a plasztikusság hiányát kifogásolta, bár a rajzot és kompozíciót megdicsérte. Kétségen kívül és akkor Puvis de Chavannes hatása alatt álltam, mikor ezen munkáimat készítettem, mert a dekoratív jelleget akartam kiemelni. Az egyik kép az aratást ábrázolta egy kévehordó lánnyal az előtérben, háttérben az aratókkal, a másik kép az állattenyésztést szimbolizálta, előtérben egy cifra szűrt viselő juhásszal, háttérben juhfalkájával. A képek vászonra lévén festve, eltűntek a második világháború alatt.

Rippl-Rónai beszélte, hogy egy feszültebb viszony után, kibékülés jeléiül eljött Munkácsy neuilly-i lakására őt meglátogatni és munkáit megtekinteni. Rónai ékkor már az egészen modern piktura hatása alatt állt és igen finom, leheletszerű dolgokat festett. Munkácsy belépve, jobbról-balra nézegette a falakra függesztett képeket, illetőleg csak akarta nézni, mert megszólalva ezt kérdezte: Hát hol van itt valami? Semmi sem volt neki elég erőteljes, plasztikus.

Visszatérve hazatérő sétánkra, még két érdekes dolgot mondott el. Első képét a párisi Szalonba még Németországból küldte be és majdnem lekésett. Tudvalévőén a kiállításra szóló beküldési határidőt szigorúan állapították meg, ez az utolsó beküldési nap hat órára lévén kitűzve, a Szalon titkárát informálták, hogy elég sok kép kint rekedt a váróteremben. A szabály ellen a titkár sem cselekedhetett, de amint kitekintett, egy kép annyira megfogta, hogy szabályellenesen kijelentette: ezt az egy képet még elfogadom! Ez a kép Munkácsy Siralomháza volt, francia címe: Le dernier jour d’un condamné.11 És ez a kép lett ebben az évben a Szalon szenzációja. Munkácsy nevét a francia publikum nehezen tudván megjegyezni, elnevezték egyszerűen Monsieur le dernier jour-mak. Mindenki szeretett volna kedvében járni. Abban a pensióban, amelyben meghált, kérdezgették, hogy melyek a kedvenc ételei, azokat fogják készíteni. Franciául azonban, akkor még nagyon keveset tudván, a bab nevét nem tudta, pedig azt szeretett volna enni. Hogy magát megértesse kenyér beléből meg- mintázott néhány szem babot, így mindjárt megértették.

Főleg művészi dolgokról folyt a társalgás és hamarosan kijutottunk az Avenue de Villier-re, ahol palotája állt. A sarki kis kocsmában vásárolt egy üveg szódát, hogy lakására vigye, mert nagyon szomjas lett. Nemsokára aztán Pataky Lászlónál voltam vele együtt egy magyaros vacsorán. Pataky felesége, Kreybig tábornok lánya, kitűnő háziasszony volt és remek gulyást és túrós csuszát készített. Az estélyen kívülem még Szikszay Feri, Hernády Kornél festők, egy grafikus és néhány nem festő vett részt. Vacsora után alakult egy kis kártyaparti, amit Pataky nagyon kedvelt, de Munkácsy nem játszott, hanem a díványon körülültük mi többiek és ő elkezdett fütyülni szebbnél szebb magyar nótákat. Én ezt még nem hallván tőle, nagyon élveztem. Olyan sírva vigadó magyar estély lett. Ezt az estélyt viszonozta Hernády Kornél, aki nagy gavallér volt, pár cigányt is rendelt, akiket a Mester szénnel le is rajzolt. Jólesett neki, a sok francia

11. Egy elítélt utolsó napja.

36