Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

francia közönséget önérzetében nagyon bántotta, hogy egy aukció alkalmával Millet híres Angelus című képét egy amerikai vette meg és vitte ki. Elhatározták, hogy ezt a művet minden áron vissza kell hozni Franciaországba. Chauchard, a Louvre áruház tulajdonosa vásárolta vissza egymillió frankért és ismert kollekciójával a Louvre múzeumnak ajándékozta halála után.

Amint Halmival figyeltük a Mestert munkájában, egy öreg úr botra támaszkodva állított be. Látszott, hogy régi barátja a műteremnek. Ez Rochefoucauld herceg volt. Majd egy nagyon szép középkorú, kitűnő megjelenésű hölgy jelent meg, akinek láttára Munkácsy letette palettáját és körüljárt vele a műteremben. Ez Chaplin festő felesége volt, kihez Mun- kácsyt gyengéd szálak fűzték. Halmy a helyzetet ismerve, ajánlotta, hogy menjünk le az első emeletre, ahol Munkácsynénak is be fog mutatni. Itt már nagy társaság volt együtt és Földváry Emma, bájos magyar lány, aki nagyon gyakori vendége volt a háznak, szervírozott teát.

Kis teázó csarnokok nyíltak a rue de Rivoli-n a Rumpelmayer és egy a rue Commartin-ben, ahol ceyloni férfiak szolgáltak fel. A legtöbb családnál nem kínáltak semmit délután és a látogató cilinderével és sétabotjával foglalt helyet a szalonban. A cilinder és a sétapálca kiegészítette a redingot-ot. Mi magyar fiúk a Munkácsy estélyekre is kaptunk meghívást. Mikor az első estélyre indultam, esett az eső és félve, hogy sárosán érkezem, a szomszédos St. Germain de Prés templom előtti kocsiállomásig mentem, ahol bemondva Munkácsy palotájának címét a kocsis mindjárt azt felelte: „Ah éhez Mr de Munkácsy!”9 Ennyire ismert volt Páris- ban is.

Az estélyen ezernyi ember tolongott. Estélyeik olyan látogatottak voltak, hogy Munkácsyék a szomszéd palotát is megvették, a falat áttörették és egy óriási zeneteremmé lett a szalonjuk. Remekül voltak berendezve, főként renaissance bútorokkal, drága szőnyegek, térítők és függönyök súlyosodtak, mindenütt sötét színekben, inkább az akkori divat szerint. Ezeket a nagy estélyeket Munkácsyné rendezte, nagy jártassággal. Munkácsy viszont annyira bentélt művészetében, hogy ilyen nagy estélyeken is úgy kellett előhívni műterméből. Ma is fülembe hangzik még, amikor Munkácsyné hatalmas alt hangján bekiáltott a műterembe: „Miska viens done Monsieur de Freycinet vient d’arriver !”.10 Freycinet Franciaország akkori hadügyminisztere volt. Paris legérdekesebb emberei jelentek meg ezeken az estélyeken. Talán kissé túlhajtotta Munkácsyné ezeket a nagy fogadásokat, komolyabb francia művészek remlámszerűnek tartották és visszatetszett. Iróniával beszéltek arról, hogy a Mozart kép bemutatásakor a kép mögött zenekar játszott. Ez is Munkácsyné fejéből fakadt. Kétségtelen azonban, hogy Munkácsyné nagyban hozzájárult Munkácsy hírnevének megalapozásához és talán emelte ezzel az ünnepeltetés- sel Munkácsy ambícióját mindig nagyobbat alkotni. A nagy törekvés mindenesetre megvolt benne és minden egyszerűsége, közvetlensége mellett bizonyos, hogy hiú is volt, szerette a fényűző életet. Párisban lovakat tar9. Ah, Munkácsy úrnál.

10. Miska gyere már, Freycinet úr megérkezett.

34