Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

utcákon sétálva. A Szajna partján a védfalakon voltak elhelyezve az antikváriusok könyves ládái, itt nagy ritkaságokba lehetett betekinteni, de a legnagyobb könyvesboltok előtt a boulvardeokon ki voltak rakva a legújabb művek az üzlet elé, amelyeket szabadon olvasgathatott mindenki. Egyébként a fűszeresek is kirakták legszebb áruikat és sohasem hallottam, hogy valamit is elloptak volna. A College de France-ban, ahol a legkiválóbb tudósak tartottak előadást, szabad volt a bemenetel bárkinek. Katona Nándor figyelmeztetett Ernst Renan előadásaira és hallgattam is többször. Nagy élmény volt ennek a kis alacsony, kék szemű, fehér hajú emberkének, csupa szellemessége miatt, előadásait hallgatni. Sikerült vázlatkönyvemben le is rajzolni előadása közben. A terem tömve volt, de nemcsak fiatalokkal, hanem idős társaságbeli férfiakkal és nőkkel is. Csupa derű volt az arckifejezése. Délutánonként kocsizni lehetett őt látni, szerény egyfogatún a boulognei avenuen, mert hát azt prédikálta a fiatalságnak is, „élvezzétek az életet”.

A nagynevű tudósok közül még láthattam Pasteurt. A Boulevard de la Madeleine-en találkoztam vele össze. Fénykép után felismertem, mert divat volt abban az időben, hogy világhírű tudósok és művészek fényképeit a kirakatokba tették. Nagy hódolattal figyeltem arcát, járását. Egy átszellemült finom francia benyomását tette. Kifogástalan eleganciával öltözködött. Még ma is meg tudnám mutatni a helyet, ahol megláttam.

Nagyon kellemes meglepetés volt számomra az is, amikor a nagy Salon vernissage-áról kijöttem, a kapu előtt, néhány művész társaságában megpillantottam a nagyon népszerű írót, Dumas fils—t. Apám Nápolyban Teleki Sándor ezredes társaságában megismerte Dumas pere-t, én meg itt a fiát láttam. Dumas fils Kaméliás hölgyét — akkor még — sokszor játszották. Én első éves jogász koromban Budapesten a Népszínházban — ebben a szerepben — Sarah Bernard-ot láttam és játékát nagyon élveztem. Ebben a színházban láttam abban az időben Blahánét is a Piros bu- gyelláris-ban. Ez a színésznő a megtestesült magyar géniusz volt.

Parisban arra törekedtem, hogy a társadalom minden rétegét megismerhessem. Francia családokhoz bejutni nem könnyű dolog. A francia elzárkózó idegen nemzet beliekkel szemben. Én egy julianbeli iskolakollégám, Bruedin Fraisse révén jutottam be családjához. A quartier St. Ger- main-ben laktak, egy szép tágas palotában, amely az utca felöl magas kőfallal és díszes kapuval volt elzárva, ahogy ez itt a nagyvagyonú embereknél szokásos. Nem voltak arisztokraták születésileg, de a régi francia tradíciókban élő előkelő francia polgárcsalád. Az apa visszavonult lioni selyemgyáros volt, aki három gyermekével, azok tanulmányai és neveltetése végett a fővárosba költözött. Barátom festőnek készült, idősebb fivére jogász volt és a 16 éves lány akkor került haza a zárdából. Az anya sokat törődött az erkölcsök ébrentartásával. Gyakran rendeztek a fiatal lányok részére házi táncestélyeket, amikor is a fiatal lányok, akik mind tiszta fehérbe voltak öltözve, külön teremben foglaltak helyet. Mi a fiatal emberek a szomszéd teremben és csak akkor közeledtünk a lányokhoz, amikor a táncra kértük fel őket. Az idősebb emberek is külön voltak, de az öregebb urak szívesen vegyültek közénk, közvetlen beszélgetésbe. Élénken emlékszem vissza egy magas, teljesen borotvált öreg úrra, aki a legfel32