Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

is Pestre gravitált, ahol, mint Benczúr tanítványa, megnyerte a Munkácsy- díjat. Mikor én Párizsba jutottam, már nem volt künn, hazatért Budapestre és sajnos, fiatalon elhunyt. Nagyon tehetséges festő volt. Technikája talán legközelebb állt Munkácsyhoz. Egy rajzom van tőle, amelyet gálosfai látogatása alkalmával, az ottani Klein nevű szatócsról készített.

így szépen múltak a gimnáziumi évek, színes művészeti tanulmányokkal és falusi, szép nyári vakációkkal tarkítva. Iskolai éveimből kevés feljegyezni valóm van, mert ezek nem nagyon lelkesítettek. Középiskolás koromban jelentősebb sikerként kell megemlítenem, hogy egy önképző- köri pályázaton, melynek tárgya a magyar születésű, de német költővé lett Lenau Miklós Postillon című költeményét magyar nyelvre kellett versbe áttenni, az első díjat nyertem, egy körmöci aranyat. Ez volt első keresetem. Többé verseléssel nem is foglalkoztam.

Gimnáziumi éveimmel kapcsolatban meg kell emlékeznem két kiemelkedő tanár-egyéniségről: Hock János katolikus és dr. Rosenberg Sándor izraelita hittanárról. Hock János utóbb Budapesten, mint nagyon népszerű hitszónok szerepelt. Pápai származású volt. Kaposváron egy gimnazista társunk temetésekor tűnt fel, amelyre az egész ifjúság a tanári karral együtt kivonult. Halotti beszéde oly megrázó volt, hogy az egész város erről beszélt. Hamarosan ezután országgyűlési képviselő lett. Ugyanis a 48-as párttal szemben az igali járásban olyan kormánypárti jelölt kellett, aki szónoki tehetségével a pártot győzelemre viszi. Tallián Béla főispán épp nagy szónoki képessége miatt Hock Jánost kérte fel erre és csakugyan győzött is. A kormánypártnak azonban hamarosan hátatfordított. Utóbb újságírói és hitszónoki szereplése tette népszerűvé. Csak úgy tódult a pesti közönség meghallgatására a Ferenciek templomába. Rippl-Rónai ebben az időben Budapesten egy nagyszerű, életnagyságú szénrajzot csinált profiljáról, mely mefisztói benyomást tett.

A másik érdekes tanáregyéniség dr. Rosenberg Sándor volt, aki nyugati tudós benyomását keltő, finom arcvonású ember volt. Pirospozsgás arcát gesztenyebarna, gondozott szakáll övezte és világos barna szemei mindig mosolygóan tekintettek aranykeretes csiptetője alól. Ragyogó szónok volt. Erős meggyőződésű 48-as volt. Független gondolkozására vallott, hogy a vegyes házasságok mellett foglalt állást, amikor az erre vonatkozó törvényről országszerte nagy viták folytak. Évente Emsbe ment hangszálainak gyógykezeltetésére, ahol a a kúra alatt Hajnald Lajos bíboros-érsek volt rendes sétatársa. Egy olaszországi útjáról hazatérve, akkor már fiatal festőnövendéknek, hozott nekem egy fényképet — mely Máriát Jézussal ábrázolta ■— azzal a megjegyzéssel, hogy milyen gyönyörűen van ezen kifejezve az anyai érzés.

Abban az időben a gimnáziumban igen liberális szellem uralkodott. Nem emlékszem, hogy bármelyik fiúval is éreztették volna a tanárok a vallási különbséget. Pedig gimnáziumi éveim alatt robbant ki a nevezetes tiszaeszlári per. Verhovai és Istóczy izgatásai eljutottak a vidéki városokba is. Egy alkalommal annyira bújtogatták a népet, hogy sok zsidó család ablakait is beverték. Az egyik szereplő ügyvéd a kaposvári Szalay Károly volt, aki szembenállt Eötvös Károllyal, aki a zsidók mellett állt ki.

De vissza kell térnem a gimnáziumi tanulmányaim bevégzéséhez.

18