Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

járt be, elmondta, hogy kis földszintes házuk fölött állandóan lőnek, már aludni sem tudnak és egy szomszéd pincébe vitték ágyaikat, sok járókelőt eltaláltak. Mintegy két hete Budapestre is gyakran belőttek, főleg a Józsefvárosba, de a központi Városháza udvarán lévő Vásárcsarnokba is esett gránát és több ember elpusztult.

Tegnap karácsony este szobánkból a folyosóra lépve látom az egyik szobalány hátizsákot csomagol nagy izgatottan. Kérdésemre elmondja, hogy szülei az Andrássy útról, ahol laknak, telefonáltak neki, jöjjön sürgősen haza, amíg lehet, mert az oroszok már Szép Ilonáig, a Hűvösvölgybe jutottak, legyen a család legalább együtt. Éjjel 2 óráig folytonos ágyúzást lehetett hallani, nem tudtam aludni. Az oroszok meglepetésszerű megjelenése nyugatról nem várt esemény. Erős légcsőhurut miatt ki sem mentem a szobából már 4 hete. Reggel már az a hír járta, hogy az oroszok élcsapata Budagyöngyéig behatolt. Szinte örültünk, hogy a Szilágyi Erzsébet fasorból el kellett jönnünk.

Dec. 25-én relatív csend volt, kevés lövés hallatszott, pincérünk szerint visszaszorították az oroszokat. Az utcára kitekintve alig látni civil embert, csak katonát. Ködös és hideg az idő, az első egészen télies nap. A villamosok nem közlekednek. Aki átjön a hidakon, azt igazoltatják. A Gellért téren néhány ágyú, teherkocsik és intézkedő német tisztek. Tegnap úgy hallatszott, hogy a németek csomagolnak végre, elhagyják Budapestet, mert az oroszok elvágták a Budapest—Wien autóutat és vasútat.

Dec. 26. Ma reggel a szállodai szolga, mikor cipőnket beadta, izgatottan újságolta, hogy az oroszok már Albertfalván vannak, Budapest déli sarkánál. Félti családját. Azt is hallottuk, hogy a Pasaréten már a Trombitás útnál állnak. Telefonáltam egy arra felé lakó barátomnak, aki közölte, hogy az éjjel minden ablaka betört a sok belövéstől. Azt is mondják, hogy Pest belvárosában is halottak fekszenek az utcán a belövésektől. A szállodában mind több a német katona, izgatottan járnak ide-oda, állítólag a bécsi út felé ki akarnak törni és elhagyni a várost. Ha ezt előbb teszik, a fővárost a sok pusztítástól megmenthették volna. A szálloda kapujában találkoztam Párdány Oszkárral, Márkus Emília férjével. A nyilasok kitették villájukból, mondta, milyen pusztítást vittek végbe a műtárgyakkal megtöltött otthonban. Német tisztek foglalták el a villát. Ma kiment Márkus Emília. Tamara unokája férjével, mivel az oroszok arrafelé történt előnyomulásáról hallottak, nem lehetne-e a villába visszatérniük? Gyalog mentek, mert villamos már nem közlekedik. Még nem tértek visz- sza és kérdés, ki tudtak-e odáig egyáltalán jutni?

Dec. 31. Napokon át nem írtam a naplómba, pedig nagyon izgalmas események történtek, de rendszerint kialudt a villany, aminek okát a közönség itt nem tudja. A hírek folyton eltérőek voltak. Némelykor egész közeli géppuskalövések hallatszottak. Mindjobban elszaporodtak a német tisztek a szállodában és követelték a szállodai vendégek névsorát és ellenőrzését. Éjjel 2 órakor hozzánk is bekopogtattak és én ajtót nyitva az egyik háziszolgát láttam magam előtt kis kézilámpával, mellette egy 2 méteres német tiszt, amint kérdésére válaszoltam, azt mondta, betehetem az ajtót. Ma este óriási csaták vannak repülőgépekkel, némelykor borzal135