Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

A Budafoki úti műtermemben festettem Petry Pál államtitkár, Perczel Györgyné, Bátorffy Vilmos tábornok arcképét és egy nagyon jó alakú modell után, egy életnagyságú aktképet „Az új modell-t”. A Műcsarnok 1929. évi kiállításán a képes katalógusban szerepelt. A második világháború alatt műtermemből ez a kép is eltűnt. Ez után a modell után elég sok aktot festettem, melyek közül egy pasztellt Tevely ügyvéd vett meg Kaposváron. Ez a kép pasztelldíjat nyert.

Ebben a műtermemben is sok kollégám látogatott meg: Nádler Róbert, Csók István, Iványi Grünwald Béla, Vaszary János, Hatvány Ferenc, Szlányi Lajos, Kunwald Cézár, Nagy Sándor, Edvi Illés Aladár és még többen. Nádler nagytudású, nagyműveltségű, szimpatikus egyéniség volt. Finom naturalista festő, aki közepesen felüli értékeket produkált. A pesti Operában, a dekoratív dolgokat ő festette Lotz mellett, aki a figurális kompozíciókat készítette. Nádler sokat utazott és mindenütt sok vázlatot, tanulmányt festett, amelyeket nem igen mutogatott. Amikor a Budafoki úton volt a műtermem, sokszor átmentem hozzá a Műegyetemre és nekem megmutatta ezeket a dolgait is. Neki viszont aktjaim tetszettek és mikor egyet elkért, nagyon szép két orientalis képpel viszonozta, amelyek még ma is tulajdonomban vannak. Utolsó éveiben, ha találkoztunk és kérdeztem mit dolgozik, rendesen azt válaszolta, hagyatékomat rendezem. A Képzőművészek Egyesülete többször választotta elnökévé és mint ilyen is nagyon bevált nyugodt temperamentumával.

Balló Ede a legmegbízhatóbb ember, kitűnő rajztanár, akinek a festék-kémiáról és technikáról nagyos hasznos könyve jelent meg. Hogy ehhez mennyire értett, bebizonyította másolataival, melyekben teljesen visz- szaadta az eredeti mű technikáját is. Mint arcképfestő nagyon keresett volt és tekintélyes vagyont szerzett, amelyet szerény, igénytelen életmódja mellett nem használt fel, hanem élete végén a magyar művészek részére alapítványokat létesített. Talán nekem beszélt először ezekről a terveiről egy esti sétánk alkalmával. Ügy emlékszem egy vasárnap délután előadást tartott műtermében a képmásolásról, dokumentálva azt mindjárt saját másolataival, főleg egyetemi tanároknak. Érdekes volt ezen előadáson olyan világhírű tudóssal, mint Eötvös Lóránd megismerkedni. Az első világháború után meghívták Prágába Massaryk csehszlovák elnök arcképének megfestésére. Nem hiszem ne lett volna cseh festő is, aki ezt meg tudja csinálni, de ennek tendenciája volt. Egy festőt akartak ismét felhasználni politikai közvetítésre. Munka közben Massaryk hangsúlyozta, szeretne megegyezni Magyarországgal és jó szomszédi viszonyt létesíteni. Balló elmondta ezt a kormányzónak, de eredménytelenül. Massaryk úgy látszik jóindulatú volt velünk szemben, csak Benes volt intransigens.

Nem folytatom itt most kollégáim ilyen irányú ismertetését, sietek megírni olyan tényeket, melyek további életemre döntő befolyással voltak. Most veszem észre, hogy nem írtam még második spanyolországi utamról, amely 1926-ban történt és melyet családommal együtt tettem meg. Első spanyolországi utam annyira emlékezetes volt, hogy ezeket a benyomásokat szerettem volna nyújtani feleségemnek és fiamnak is. Én előreutaztam a Riviérára és főleg Menton-ban töltöttem hosszabb időt. Innen Nizzán és Cannes-on át vettem utamat Barcelonába, hogy utazásom

121