Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

célpontjához jussak, Mallorca szigetére, ahol dolgozni akartam. Déry Béla irányította erre a figyelmemet és máig hálás vagyok ezért neki. Útközben Marseillesben kellemes meglepetés ért. Amint a vonatból kiszállok, valaki nevemen szólít hátulról, itt a teljesen idegen helyen. Havas Lász- lóák voltak, kedves budapesti barátaink, nagy globetrotterek. Havas ismert biológus, felesége szép, szimpatikus belga nő. Egy szállodában szálltunk, velük töltöttem a másnapot, megtekintvén a nagyszabású kikötőt és a múzeumot. Nekik köszönhetem, hogy megismerkedtem itt a híres Isnard vendéglővel, ahol az utolérhetetlen bouillabaisse-t készítik. Közel áll ez a halpaprikáshoz, de azt még messze felülmúlja, mert rákfélék is vannak benne. Igen hosszadalmas az út Marseillestől Barcelonáig, ahonnan kis hajón mentem át Mallorcába. Isteni sziget, ilyen lehetett a paradicsom. A hőmérő sohasem száll 14 fok alá és nyáron sincs túl meleg, összesen 500 000 lakója van és arról nevezetes, hogy itt nem ismerik a börtönt, mert nincsenek bűnözők. Valaki szabadon álló házát elhagyja, sohasem kell lezárni, mert nem visz el senki semmit. Hát nem boldog ország ez? Nagy az általános jólét. Minden terem itt, az összes gabonafélék és az olajbogyóktól a narancsig-citromig minden díszük.

Spanyolországban sokat dolgoztam. Legsikerültebb munkáim mégis egy spanyol rendőr volt és a Generalife őrzője, akiket lefestettem. Előbbi ki volt állítva a barcelonai kiállításon, ahol a királynak nagyon megtetszett, ahogy ezt nekem Déry Béla, a kiállítás rendezője később elmesélte. Egyheti mallorcai tartózkodás után Barcelonában találkoztam családommal, akiknek társaságában volt Bosnyák Gézáné és Udvardi Jenőné Zala megyéből. Most már együtt folytattuk utunkat tovább Valencia- Malaga—Granada—Sevilla—Cordova és Madrid felé. Én Sevillából egy kitérőt csináltam Cadisba, mert volt még felesleges kilomé tér jegyem, amit ki akartam használni. Érdekes hely, szemben Gibraltárral, amely féltett bejárata volt a Földközi tengernek. Cadiz volt Európa leggazdagabb városa Amerika felfedezése után. Csupa márványpalota. Amint Cadizből utaztam felfelé Cordovába útitársammal, egy fiatal katonatiszttel összebarátkoztam, aki tanára volt az ottani katonai akadémiának. Amikor megtudta tőlem, hogy magyar vagyok, elmondta, egyik családtagjuk a berlini levéltárban talált okmányokból megállapította, hogy ők az Árpádok családjából származnak. Minthogy akkor Magyarországnak nem volt már királya, bíztattam nevetve, jelentkezzék trónkövetelőnek. De nem volt hozzá kedve, rossz idők járnak a királyokra, mondta. Sevillában nagyon érdekelte társaságomat a húsvéti körmenet, amelyben a lakosság apraja- nagyja csuhában, álarcban résztvesz és viszik a templomuk védszentjét ábrázoló szobrot, melyre a kerület gazdagabb hölgyeinek értékes ékszereit mind ráakasztják. Nagyon érdekes Sevillában a Giralda, az Alcazar parkja és épülete.

Granadának festői fekvése, az Alhambra, ez a meseszerű mór építkezés, Cordovának csodálatos mecsetje, melyből katholikus templom lett a mórok kiűzése után ezer oszlopával. Madrid nyújtotta, természetesen a legtöbb művészi benyomást a Pradoval.

Ez a világ egyik legszebb képtára. A legteljesebb Velasquez gyűjtemény. Impozánsak ezek a Velasquez termek, mégis mikor ott álltunk

122