Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

végződnek a színházi előadások és ilyenkor olyan népesek voltak a nagy boulevard-ok, mint a déli órákban. A rikkancsok azt kiabálták, lobogtatva kezükben a gyászszélű lapot: La mórt de Mr. Georges Clemenceau! Elsápadtunk az ijedtségtől és fogtuk Michelt, aki alig tudott a lábán állni. A rikkancstól átvettünk egy ilyen gyászlapot és egy lámpa alá állva olvastuk ezt a megtréfálást. Az volt a tartalma, hogy Poincaré, éppen akkor köztársasági elnökké újratörtént megválasztása fölötti dühében Clemenceau hirtelen gutaütést kapott Versaillesban és barátai XIV. Lajos díszágyába fektették. Még nagyon szellemes , testamentumát is közölték. A végén mulattunk rajta és örültünk, hogy Michelnek nem lett komolyabb baja az ijedtségtől. Alkalmam volt egyszer Carusot is hallani Puccini egyik operájában. A szerző is jelen volt és úgy őt, mint az énekest nagyon ünnepelték. Sajnálom, hogy a nagy port felvert orosz baletteket nem láthattam Párisban. A közönség egy részének visszatetszettek egyes jelenetek túlzott érzékisége, viszont Rodin nagyon mellettük szállt síkra és élénk újság polémia folyt egy balett jelenet miatt.

Ügy emlékszem, hogy e.zen évben sietnem kellett haza a gazdasági ügyek miatt: ugyanis ekkor létesítettem a gazdaságban 20 kát. hold szőlőt, amelynek telepítésével Nits szekszárdi szőlészeti felügyelőt bíztam meg, már ősszel távozásom előtt. Vele néztük ki a területet, amely erre a célra a legmegfelelőbb volt. Figyelnünk kellett arra, hogy a talaj homokos legyen, lehetőleg immunis a filoxerával szemben. A táblát úgy választottuk, hogy belesüssön a délutáni nap, ami emeli majd a bor minőségét és ez oly mértékben sikerült is, hogy közismerten a legjobb minőségű borom termett a vidéken.

Ebben az évben készültek a halastavak is, melyeknek földmunkájához alföldi kubikusokat alkalmaztam. Abban az időben sok mesterséges halastavat létesítettek az országban, melyek igen jövedelmezőnek bizonyultak. Károly fivérem akkoriban létesítette a római Odesohalchi iloki uradalmában Susek melletti nagy halastavakat és kedvet csinált nekem is az itt kb. 20 kát. holdat kitevő halastóhoz, amely táj képileg is szépítette a túri völgyet. A halakat rendszerint árpával és halliszttel etettük, ami igen ízletessé tette pontyainkat és szinte márkájuk volt a budapesti vásár- csarnokban. A mesterséges haltenyésztés olyan arányokat öltött az országban, hogy a budapesti halkereskedők speciális halszállító tartányvá- gonokban szállították ki Berlinbe élve a halakat.

A szőlőtelepítés gondolatát Fekete Ágoston tolnai prépost vetette fel első itteni látogatása alkalmával. Vele Fácánkerten ismerkedtem meg. Egy szép megjelenésű, nemes arcélű, művelt katholikus pap volt, amilyent vidéken ritkán lehetett találni. Szépen beszélt franciául is és mondtam neki, ha Franciaországban születtél volna, már régen püspök lennél. Vakációjának egy részét nálunk töltötte Somogy túron és mikor jól összebarátkoztunk, sok képemen is megörökítettem, mert piros cingulusával jó színfoltot adott. Egyik képemen sakkoznak feleségemmel a kertben, háttérben a templomtoronnyal, amit a Műcsarnokban is kiállítottam. Nagy bánatunkra az. első világháború végén egy lépfenés állattól reászállott légy csípésétől megfertőzve, az akkori nehéz közlekedés miatt későn érkezett a kaposvári kórházba, ahol belehalt ebbe a fertőzésbe.

105