Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

közölték a művészek, Andrássy nem is kérdezte és az én közvetítésemmel történtek az átutalások is. Eljött az én műtermembe is és hosszasan, bizalmasan elbeszélgetett velem, még politikai dolgokról is. Éppen akkor voltak nagy harcai Tisza Istvánnal. Egyszer meghívtak délutáni teára a híres Ritz-szállodába. Mikor bementünk, valaki magyarul köszöntötte, Serédy gróf volt, aki akkor hozta Amerikából milliomos feleségét. Nem sokkal előbb egy Széchenyi az amerikai milliomos Gould leányát vette feleségül. Szóba hoztam, hogy nővérének fia Batthyány Gyula, aki ez idő szerint szintén Párisban volt művészeti tanulmányokat folytatni és olyan szép fiatalember volt, szintén hozhatna magának Amerikából egy milliárdos lányt. Azt válaszolta erre Andrássy, hogy szívesen látja, hogy a magyar arisztokrácia tagjai ezt cselekszik, de a saját családjában ezt nem óhajtja. Úgy hiszem kellemes emlékükben maradt párisi kalauzolásom, mert mikor a velük volt leányuk, néhány hónap múlva esküvőjét tartotta, meghívót küldtek az esküvőre. Hazatelepülésem után Andrássyt egyszer és másszor láttam és meglátogattam, nagyon élveztem értékes művészeti kollekcióját és szívesen beszélt a napi eseményekről is. Amikor Tisza István meggyilkolása után meglátogattam, nagy megilletődéssel beszélt régi politikai ellenfeléről, magasztalta hazafiságát és férfias erényeit.

1910 nyarán ismét többet foglalkoztam cigányképekkel, de a gazdálkodás gondjai mind jobban igénybevettek, mert atyám már teljesen nyugalomba vonult, Károly fivérem pedig nagy elfoglaltsága miatt kevésbé állhatott rendelkezésemre. Ez volt az oka, hogy nem fogadhattam el Besnard meghívását sem, hogy mennék le velük Lac d’Annecyri fekvő Talloire-ba. vidéki otthonukba. Milyen szép és tanulságos lett volna vele intimitásban hosszabb időt eltölthetni. Hanem úgy emlékszem, ezen évben történt, hogy Clemenceauné fiaival hozzánk jött Somogytúrra, amiről már részletesebben írtam.

Mielőtt ősszel Páriába visszatértünk, gazdatisztet alkalmaztam, mert nem hagyhattam a már mind intenzívebbé vált gazdaságot intelligens vezető nélkül. Az első gazdatiszt a lengyeltóti gazdaság nyugalmazott főín- tézője volt és miután állásába behelyeztem, nyugodtan hagytam el So- mogytúrt. Ez alkalommal velünk jött Károly fivérem. Svájcban megálltunk, hogy Clavadelben az ő feleségét, akit az ottani szanatóriumban gyógykezeltek, meglátogassuk. Talán 4—5 napot töltöttünk ott a hóval borított hegyek között. Először élveztem ezt és annyira inspirált festésre, hogy reggeltől estig folyton festettem. A főorvosnak egyik képemet ajándékba adtam, mire azt a megjegyzést tette, hogy a vásznon kis dimenziója ellenére is érezhető a hegyek nagysága. Károly fivérem velünk jött Pá- risba, mert az volt a kívánsága, hogy onnan továbbutazzunk Londonba, ahol még nem volt. A Hotel Piccadillyben szálltunk meg a város központjában.

László Fülöpöt értesítettem érkezésünkről. Már másnap jöttek feleségével, egy szép virágcsokorral, de mivel nem találtak bennünket a szállodában, levélben hívtak meg bennünket ebédre. Előzőleg László műtermébe mentünk kívánsága szerint, amely nem a lakásban volt. Éppen II. Vilmos császár lovasportréját festette, amint a császár kantárjánál fogva fogja kedvenc lovát. A képet a berlini császári palotában kezdte és

102