Kunffy Lajos: Visszaemlékezéseim - Somogyi Almanach 31-33. (Kaposvár, 1981)

Visszaemlékezés

nek a fantáziája, de megfigyelései mélyebbek és pozitivebbek. Nincs benne az a báj, ami Tiziánban, de egy portréja előtt állva teljesen kielégíti az embert, mesterkedés nélküli, remek piktúra.

Hazafelé utaztomban kiszálltam San Sebastienben és Biarritzban, meg akarván ezeket a világhírű tengeri fürdőhelyeket is ismerni. San Sébastien festőibb, Biarritz egy elegáns város olyan üzletekkel, mint Páris, de üdülni nem mennék ennyire mondén helyre. Nem kapván ide semmiféle szállodai ajánlatot, pont a legelegánsabb szállodában szálltam meg. Nem is maradtam ott tovább egy napnál. Ez olyan szálloda volt, ahol néhány nappal előbb VII. Eduard király lakott és ott díszelgett még a ka- purtalai maharadzsa is, akinek bizonyosan olcsó volt ez a szálloda is.

Párisba visszaérkezve a nagy szalonok már megnyíltak és kíváncsi lévén beküldött képem elhelyezésére, siettem azok megtekintésére. Párisi tartózkodásunk alatt ez volt az első eset, hogy nem voltam jelen a ver- nissage-ron. ami Párisban mindig nagy társadalmi esemény volt. A köz- társasági elnök nyitja meg, jelen vannak miniszterek, politikusok és mindenki, aki Párisban társadalmilag számít. Ilyenkor találkozik az ember olyan kollégákkal, akikkel egyébként nem jön állandóan össze, vagy akik egész éven át vidéken dolgoznak. Végigfutva a kiállítási termek nagy tömegén megtaláltam „Arató ünnepély” című képemet egyik szép teremben elhelyezve és ki áílt éppen előtte? Andrássy Gyula. Tetszett neki a képem, végignéztük azután az egész Szalont és végül arra kért, hogy vinném el őt feleségével és leányával néhány nagynevű francia művész műtermébe, szeretne velük személyesen megismerkedni. Szívesen vállalkoztam erre és mindjárt kész volt a lista: Rodin, Besnard, Lucien Simon, Roll, Lhermitte, Cottet, Aman Jean, Dagnan Bou veret, La Touche, akikkel jó viszonyban voltam. Olyanok mind, akik Andrássyt nemcsak mint művészek, hanem mint emberek is érdekelni fogják. Természetesen megkérdeztem előre levélben mindegyiktől, hogy mikor alkalmas nekik Andrássy látogatása. Dagnantól meg is van még levele, melyben sajnálatát fejezi ki, hogy 2 hétig távol lesz Párástól, de azután örömmel látná, annál is inkább, mert tudja, hogy egy műve Andrássy birtokában van. Rodinhoz Meudon Val Fleurybe nem vonaton, hanem autón mentünk ki, mert négyen voltunk feleségével és leányával. Ugyanakkor voltak Rodin múzeumában az akkori amerikai köztársasági elnök Roosewelt felesége és fia is. Rodin nem mutatott be bennünket egymásnak, ami Párisban nem is volt szokás, külön néztük a remek szobrokat és Rodin hol hozzánk, hol Roosevelték- hez ment, magyarázatokat adni. Cottet, Aman Jean, Lucien Simon közel laktak egymáshoz a l’Observatoire környékén. Ezt a három látogatást egy délután bonyolítottuk le. Andrássynak nagyon tetszettek ezeknél a művészeknél a munkában lévő képek. Óhajtott is valamit mindegyiktől venni. Cottet-tól megvette A tengerparton elaggott szürke ló című képet, amelyben annyi drámaiság volt. Aman Jean tói szép női pastellt vett, de Lucien Simon nem volt hajlandó munkában lévő képét eladni. Mikor tőlük eljöttünk mondta Andrássy, ezek a francia művészek nagy szellemiséget árultak el. Mikor utóbb Aman Jeanhoz elmentem, megkérdezte, hogy sok ilyen nő van-e Magyarországon? Mert meglepte Andrássyné szépsége. Róla csinált Rippl-Rónai egy remek pastellt. Az árakat velem

101