Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

XV. Terminológiai kérdések

naszlevelére válaszolt és amelyben többek között azt állította,48 hogy „abban az Instansok nem mondanak igazat, hogy oly kevés Szülességjek terem, holott ezen Esztendőben is alig tudták betakarítani, annyi lett.” A kőröshegyi ispán pedig 1817. január 18-i levelében melyben a legutóbbi számadások egyes tételeinek kimaradása miatt kellett magyarázatot adni. írta,49 hogy „az angariális fertály végével”, azaz az újabb negyedévi számadáskor „inventáltatott szülesség, a menyi volt”, annyi került az összesítésbe.

1820. január 10-én kiadott „Segesdi Majorátust tárgyazó Projectu- mok”-nak második részében pedig a birkák neveléséről esett szó,50 mégpedig annak 5. pontjában arról, hogy esős időben miként is kell tartani ezt az értékes jószágot: „ha két s több napokig tartana az esőzés — olvashatjuk — bent az akolba valamelyest csekély jó szüleséggel táplaltatna (ti. a birkasereg), ha pedig tsak fél vagy egy nap tartana a nedves s rossz idő, azoknak szülességet adni nem leszen szükséges”. A 9. pontban pedig, amely az ürük nevelését taglalta, a következő olvasható: esős időben „azok is az akolban tartatván, száraz szüleséggel tartatnának, de mivel — fűzték hozzá — igen sok száraz szülességet kellene termeszteni, a Sereg tsak azon esetbe fizetné ki magát”, ha bőséges gyapjút nyernének. Az 1821. február 3-án készített felső-segesdi uradalmi leltár VI. fejezetének címe:51 „Soó és Szüleség”, és e cím alatt többek között a következő tételek szerepelnek: „2. Széna, 3. Sarjú, 4. Bükköny, 5. Szalma”. Az 1827. szept. 25-én készített „Marosi Határ” leírásában olvasható,52 hogy a bozót irtásával gazdagabb réteket alakíthatnak ki és ez az uradalomnak nagy hasznára válik „minthogy ott úgyis szükséges a Szülesség ...”

A szüleség tehát a Széchenyiek somogyi falvaiban is ismert kifejezés, mégha a fenti adatok egy része a levélírók saját kifejezéseként került is rögzítésre. Ilyen gyakori előfordulás nem képzelhető el a szó szélesebb körű ismerete nélkül és azt sem kell elfelejteni, hogy e somogyi vidék, ahol az adatok előtűnnek, közvetlenül kapcsolódik a bő adatokat szolgáltató Zalához, ahol a szónak gyakorisága századunkra ugyancsak csökkent. Elképzelhető tehát, hogy egy korábbi időpontban Somogybán is ismert kifejezés lehetett.

S miért fontos mindez? Azért mindenekelőtt, mert ily módon Dunántúlnak jelentős részén igazolható ennek az érdekes terminusnak az elterjedése. De még így is, hogyan kapcsolódik e kifejezés a fentiekhez?

A szó eredetét illetően egyet kell értenünk Paládi-Kovács Attilával, aki a szülő=anya szóból származtatja.53 A szüle, szülő kifejezés egyébként máig gyakran használt kifejezés Dunántúlon anya helyett, „öregszülém, édesszülém!” — hallható volt még nem is régen „öreganyám”, „édesanyám” helyett. Az anya helyett álló szülő, mely a -ség gyűjtőnévképzővel bővült, eredetileg a füvet jelenthette, melyből a takarmány vagy széna készült, pontosabban a szó a fű-vel alkothatott jelzős szerkezetet (anya-fű, szülő-fű), amelyből előbb a szülő rövidült a korábbi jelzős szerkezet megtartásával, majd kibővült a -ség gyűjtőnévképzővel.

Miért érdekes ezt így részletezni? Azért, mert így világossá válhat, hogy ez az elnevezés szorosan összefügg részint a korábban említettekkel,

187