Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
XIV. A berki rétek
lag hosszú s ívesen hajlott volt, előre nézett. A zalai partokon egyébként ez volt az aratókasza is, csak takarót szereltek rá. A somogyi part kaszái csak annyiban különbözek ettől, hogy a nagybankó rövidebb volt, s olykor a kisbankó is elmaradt. A berekben viszont szívesebben alkalmazták a kétbankós kaszát, mivel az „jobban ült” és simábban vágott. A berki füvet egyébként, míg fiatal volt, könnyen lehetett kaszálni, mert nem volt sem kemény a szála, sem túlságosan selymes, melyen a kasza éle elcsúszott volna. Csak arra kellett vigyázni, hogy a régi sástorzsába ne vágják kaszájukat. Ha a rét nedves volt, nem is vághattak mélyen, mert a levágott fű a vízbe ért volna. Rétkaszáláskor rossz bakancsot, csizmát húztak, hogy a törzs fel ne sértse a lábukat. Kaszájukat egyébként a berekben kicsire, fühegynek állították, s még így is vigyázni kellett a vágásnál. Az első kaszálás, mely során az öregjét, elejét, vagy az öregfüvet, aggfüvet, előfüvet vágták le, mint említettük, kb. június végéig tartott, tehát majdnem két hónapig. Persze ez idő alatt nem kaszáltak állandóan, hanem egy-egy darab levágása között, ha azok füve különböző minőségű volt, hosszabb szünetet is tartottak. Sár jut augusztusban kaszáltak, majd jobb réteken esetleg vághattak fattyúsarjut is, szeptemberben. A levágott füvet a berekben mindig meg kellett forgatni, különösen ott, hol a szélesebb levelű sás is a fű között volt, mely nehezen száradt. Olykor meg is borzolták, azaz a vastag rendeket széjjel teregették, tágabb- ra tették. Csak alapos száradás után lehetett a berki rétek füvét összeszedni. 12. Szénagyűjtés, szénahordás A szénamunkára egyébként, különösen a zalai parton, gyakran hallhattuk az összetakar, összetakarít, betakartat kifejezéseket és az ezekből továbképzett alakokat. E kifejezések a történeti anyagban is sűrűn előtűnnek, így érdemes talán azok XVIII. századi használatára is kissé jobban ügyelni, annál is inkább, hiszen e szóból alakult pl. az Alföldön a kaszás aratás szakkifejezése a takarás, míg a Dunántúlon ennek változata, a takar odás, a gabona összeszedésének szakkifejezése. A korábban már idézett 1769. aug. 5-én Hidvégen tartott határperben több tanú vallomásában is találkozhatunk e kifejezésékkel.44 A keszthelyi Bajnaki István pl. elmondta, hogy a berekben a kérdéses „helyen kaszálva öszvö takart és baglában rakott szénájukat békességessen el is hordták”, a sármelléki Pap György is arról szólt, hogy a bagla szénákat — melyeket t.i. elégették — a Holládiak kaszálták és takarták össze.” De talán a legsokoldalúbban abból a jelentésből értesülhetünk a szó és alakváltozatai helyi használatáról, melyet a pölöskei tiszttartó írt 1798. júl. 16-án Széchenyi grófnak. E levél első részében éppen a szénamunkákról esett szó és ennek kapcsán írta a tiszttartó földesurának:45 „A majorsági széna minden majorokban betakarult, ki vévén Magyarodon, de itt is már öszve lévén baglázva még a napokban bé takarul, a mi még kívül vagyon, mert már itt is 34 eöl széna takarult, egyedül a minden napi esőzések hátráltat175
