Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
XIV. A berki rétek
ják ezen majorbéli szénának is bé hordását, mert tele lévén a Pajtánk, kazalba kell takarni.” A kifejezés a fentiek szerint az „összehord” értelmét közelíti meg leginkább, s ezzel magyarázatul is szolgál a „takarodás” szakkifejezés kialakulására. Egyébként a szó korántsem csak a szénamunka szakkifejezése, használták sok egyéb termékre, így pl. kukoricára is. 1798. okt. 16-án kelt uradalmi jelentésben olvasható,46 hogy ,,. . . mindenütt bővön takarul a kukoricza”. E kifejezések mellett időnként feltűnik az „összetakarít” is, így pl. az idézett 1769-es hidvégi kihallgatáson a holládi Pintér János is arról panaszkodott,47 hogy az előző „Esztendőben már öszvő takarétott 12 bagla Szénájuk” teljesen elégett. A fenti adatok a terminusokon túl részben már az összetakarítás formájára is utaltak, amikor ismételten boglyákat emlegettek. A széna tárolási és részben mértékegységei ugyanis e vidéken a boglyák voltak, összerakásukra a széna teljes száradása után került sor, amikor gyűjteni lehetett. A száraz rendeket röndfejbe dobálták össze, olyan sűrűn, ameddig a szénát villán elhordhatták. A röndfejék közepén vagy valamelyik kiemelkedőbb, szárazabb helyen rakták aztán meg a baglyát, mely után fizettek. Ha a boglya messzebb esett a röndfejektől, kis petrencékben hordták a boglyahelyre a szénát. A boglyák, melyek után a XVIII. században 20 krajcár bért szoktak fizetni, igen nagy és korántsem egyforma mennyiségű szénát foglaltak magukba. Ennek pontosabb megállapításához rendelkezésünkre áll az az 1769. július 23-án Balatonmagyaródon készített jelentés, melyben az uradalom helyi megbízottja. Kovács János rögzíti az előző napokban a holládiakat szénájuk elégetésével ért károkat.48 Mint a jelentés bevezetőjében olvashatjuk, „az Holládiak meg jelentek tegnap Hidvégen és vallásukat az szerént meg mondották, kinek hány bagla szénája éget el és hány Szekérrel való volt” s mivel e széna után már a boglyapénzt megfizették s így az uradalom is ellenőrizte azokat, nincs okunk szavuk hitelességében kételkedni. Vallomásuk szerint az elégett széna egyes személyek szerint való megoszlása és a boglyák mennyisége a következő: „Péter Jánosnak egy baglája 4 Szekérrel. .. Pápai Mátyásnak egy baglája 3 Szekérrel, Sifhter Istvánnak két baglája 4 Szekérrel, Henger Györgynek egy baglája öt szekérrel, Börczi Mihálynak egy baglája 4 szekérrel Horváth Andrásnak egy baglája 2 szekérrel Pintér Jánosnak két baglája 9 szekérrel Pintér Antalnak két baglája 8 szekérrel Börczi Imrének egy baglája 6 szekérrel” A fentiek szerint tehát a boglyák, melyekért ez időben átlag 20 krajcár boglyadíjat kellett fizetni, igen eltérő nagyságúak lehettek, s egy-egy boglya magában foglalhatott 2, 3, 4, 5 és 6 szekér szénát is. A nagy boglyák rakását egyébként az azonos összegű boglya-díj is indokolta volna, de szükségessé tette ezt az is, hogy a boglyák olykor huzamosan, néha a következő évben is a berekben maradtak — különösen vizes, áradásos esz176
