Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

II. Közlekedés a lápon

bízni a Hid tsinálást — folytatja — hanem kérem Nagyságodat, vagy az D. Bornemisszát, vagy a N. I. Kranaszt (?) méltóztassék le küldeni, hogy az komp csinálását concelálla vélem; már elég jó vastag deszkákat küldött Nagyságod Hidvégre — tájékoztat a levél az előkészületekről is — azokbul ki tellik alkalmasint, egy jó Ácsot is küldessen Nagyságod; ollas komp — említette még — Mándnál is való, ha valamivel nagyobb leszen is, de tsak ollyan köl, mint Mándon alul volt. .

A levél mely hírt ad a hídvégi komp átalakításáról, igen sokféle felvilágosítással szolgál általában is a Kis-Balaton körüli folyók átkelésével kapcsolatban. A híd, miről többször is szó esett, a folyó két partján kiépített kikötőhely, melyet azért kellett létrehozni, mivel a part mocsarassága következtében alkalmatlannak bizonyult volna a nagyobb terhelésű komp kikötésére. Fentebb már tapasztalhattuk, hogy még az egyszerűbb szerkezetű „kötött hajók” kikötőhelyén is töltéseket kellett a zalaváriaknak emelniük, ugyancsak ezen okok következtében. A nagyobb terhelésű köteles kompok részére — melyet egyébként a Dráva alsó folyásának vidékén „repülődnek neveztek40 — ezek már nem voltak elegendők. A kihúzott kötél, melybe kapaszkodva húzatták át magukat a túlsó partra, gyorsabbá és biztonságosabbá tette itt is az átkelést. Mint a szövegből kitűnik, az efajta komp korántsem volt ismeretlen a Kis-Balaton körül, illetve a Zala folyón, szövegünk is két helyet is említ, hol már korábban működött: Rumnál és Mándnál.

Ami a megyei tisztviselő serénységét illeti, amivel a Széchenyi birtokon lévő rév átkelési lehetőségét javítani kívánja, azzal magyarázható, hogy az itt átvezető utat — mint azt a korabeli „Császár útja” elnevezéséből is következtetni lehet — igen fontos közútként tartották számon, melynek zavartalan forgalmát a hozzá csatlakozó komp építésével is segítették.

De éppen ennek az útnak rendkívüli jelentőségét mutatja az is, hogy nem sokkal a révhely említet átalakítása után, a XVIII. század második felében már „tzölöpös hid” építésének a terve is felmerült, amely végül is a következőképp módosult:41 „Mind a Szalä vízinek mélsége miatt az hídnak Tzölöpökre való építését nem engedvén — olvashatjuk az uradalmi iratok ,Resolutio Difficultatum’ című összefoglalásában — szükséges volna a hidat hajókra tsináltatni, azért arra teendő költsége — aggályoskodott a javaslattévő — oly sokra menne, hogy az Privilégiuma kevesset használna hosszabb időkig is.” Melyre az uradalom körültekintőbb vezetősége azt válaszolta, hogy „az Hajókra állétandó Hid nem fog telleni többen, mint eddig tellett a’ járó komp, a két Állásnak való töltése, és Révészeknek fizetése: De égyébiránt is, ha Hid lesz a komp helyett — mondták ki a reális mérlegelésen alapuló döntő szót — két s három anyi által menő is lesz, kikel mind a Vectigal, mind a korcsma jövedelem szaporodik.”

Így érkeztünk el a XVIII. század második felében a hajóhíd, illetve a cölöpös híd megvalósítási tervéhez, majd a terv megvalósításához, mely kétségkívül legjobban biztosította a zavartalan forgalmat. De minket nem is ez érdekel leginkább, hanem az, hogy a fejlettebb átkelő járművek előtt is rendszeres forgalom zajlott le a Kis-Balaton körüli folyókon, és e forgalomnak, átkelésnek legfontosabb, mondhatnánk alap-eszköze az az egy fából faragott „bodonhajó” volt, amivel a nagyobb vízfelületen is közle32