Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
II. Közlekedés a lápon
nekülés következménye, s mihelyt a kuruc háborúnak vége lett, ők is visz- szatértek régi lakhelyükre. De van az utóbbi szövegben még valami, ami külön figyelmet érdemel, mégpedig a Kovács Jánost béresül alkalmazó első személy neve: Faiszi. Ha feltételezzük ez esetben azt, ami e korban sok más névadásnak is alapjául szolgált, hogy t. i. az illető személy, vagy valamelyik őse előző lakhelyükről kapta a nevét, akkor máris olyan személyre akadhattunk, akinek elődei szintén a Kis-Balatontól keletre éltek De ha ez a név csak magában állana, nem is volna érdemes különösebben vele törődni. De a kezünkbe került XVII. sz. közepéről viszonylag szűk időhatárok között készült periratokból több más hasonló névvel is találkozhatunk, amelyek szintén somogyi vagy tolnai személyeknek a Kis-Balaton nyugati partjaira való kerülését igazolják. Így feltűnnek pl. a Csepely, Tolnai vagy Baranyai nevek is. S ezek a nevek — s hozzájuk hasonlóan a somogyi és tolnai helységnevekre utalók — azok, melyek viselői már valószínűleg s kuruc kor előtt, tehát a török korban kerültek e vidékre, a akik meg is gyökeresedtek s — amint azt Fajszi János is tette — gazdaságukat is kialakították. A XVIII. sz. elején, úgy tűnik, a zalai partokról tömegesen költöztek vissza Somogyba lakosok. Erre példának csak az 1755. jan. 1-én Hid- végen tartott tanúkihallgatás egyes tanúinak akkori lakóhelyére szeretnénk utalni, akik bár a kihallgatás évében valamelyik Somogy megyei helységben laktak, mégis korábbi tevékenységük színhelyéről, a hídvégi határok korábbi állapotáról, s helyéről kellett hiteles vallomást tenni. A legnagyobb számban a vidi lakosokat hívták tanúnak, akik közül ezúttal a 48 éves Antal György szavait idézzük csupán, aki elmondta,10 hogy „... ennek előtte, mint egy 10 Esztendőkkel egy végben közel 22 Esztendőkig lakott Magyaródi Szomszéd helységben ...” A marcaliak közül az 56 éves Gáspár Benedek „ennek előtte mintegy húszon kilencz Esztendőkkel szolgálván Magyarodon négy, Hídvégen pedig három Esztendőkig Béresül” (t. i. élt). Az ugyancsak Marcaliban lakó 62 éves Horváth István pedig elmondta, hogy „... ennek előte ennyihány Esztendőkkel egy más után harmad fél Esztendőkigh szolgálta Csikósul a Méltóságos Uraságot Hidvégen.. Ns. Hári Ferenc pedig, ki Mesztegnyőről jött tanúskodni, vallomása szerint „... ennek előtte circiter 5 Esztendőkkel egy végben közel 18 Esztendőkigh lakott Magyarodon Hidvéghnek szomszédságában”, s ott robotra járt. Ns. Thar Ádám, aki viszont Szent-Jakabon lakott, arról vallott, hogy „. . . ennek előtte circiter 34 Esztendőkkel, 3 esztendeig Zalavárott, az után pedig Magyarodon . . . circiter 18 Esztendeig lakván ...” jól megismerhette a határokat. A nagybajomi Hainal György viszont elmondta, hogy „Magyarodon, Hidvégnek határos szomszédságában született ez Világra, és nagyobb rész szerént ott is nevelkedett föl, az után pedigh az kérdésben fönt forgódó Szala Hidvéghi Helységben, mintegy három Esztendőkigh szolgált . . .”11. S ha a fenti személyek között akadt olyan is, aki nem Somogyból költözött a zalai partokra, mégis nagyobb részüknél számolni kell a lehetőséggel, még ha közvetlen utalás nem is történik erre. Ez pedig csak egyetlen perirat személyeinek áttekintése, mely pusztán jelzése lehet annak a nagyobb arányú áramlásnak, mely — a török — és kuruckori nép21
