Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

XIV. A berki rétek

tendőklben vagy lágy teleken — s kint nagyobb boglyákban a beázástól, de még a lopástól is jobban lehetett védeni. A fentiekben összeírt boglyák is, mint a következő sorokból kiderül, előző évből maradtak. Ez olvasható ugyanis a jelentés befejező részében: „ezeket (t.i. a boglya szénákat) pedig a tavali esztendőn is mind kaszálták és Méltóságos Uraságnak attak bagla pinzt tőle...”

A széna kiszállítása, mint mondtuk is, szárazabb őszön kocsival illetve szekérrel történt, míg erősebb télben szánkót is alkalmazhattak. Ez a két időpont szokott lenni a szénahordás szokásos ideje, amikor fogattal is megközelíthették a berket. Másféle szállítóeszköznek e vidéken nincs nyoma. Ügy látszik, a süppedékes talaj, s az a viszonylag nagy távolság, mi a berki rét és a jobbágyok portája közé esett, nem tette volna gazdaságossá az olyan egyszerűbb szénaszállítást, amit pl. a vonatók alkalmazása is jelentett volna. E szállításmód pedig ismert volt a viszonylag legnagyobb kis-balatoni partszakasszal rendelkező Széchenyiek birtokán is, nem is messze a Kis-Balatontól. A marcali tiszttartó 1813. júl. 16-án írt jelentéséből értesülhetünk arról, hogy e szállításmód Észak-Somogyban két uradalmi gazdaságban is ismert és alkalmazott mód, hiszen még az ily módon szállított széna súlyát is meg tudták határozni. Az uradalom vezetősége ugyanis annak érdekében, hogy takarékosan bánjanak a szénával, előírta,49 hogy a helyi vezetőség „mindenütt meg mázsáltasson egy Béres Szekér szénát, egy robotos szekeret és egy nagyobb és kisebb Baglát, a’hol ezek bé von tattatnak a rétrül”, hogy meg tudják mindegyiknek súlyát és ez30. Lerudalt szénás kocsi (1965)

177