Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
XIV. A berki rétek
a piros tehén lelegelte”. Érdekes volt megfigyelni, hogy e „réttisztítást” szinte minden parti lakos mennyire fontosnak tartotta, s az 1960-as években, amikor már nem égettek, milyen kárhoztatva szóltak ennek elmaradásáról. Részben ezzel magyarázták a berek összeszorulását, átváltozását is. Mint mondták, „most — hogy nem égetnek, s az avas nád borítja a berket — nincs annyi madár se, mert nincs helyük, nincs víz. Nem tisztogatják — ismételték újra — így nem nő a nád, el van csenevészesedve.” Végülis, a berki rét készítése két nagyobb szakaszra oszlott, a talaj- felszínt borító vegetáció eltüntetésére és a talaj egyenetlenségeinek megszüntetésére. Ez utóbbi során vágták ki és hordták el, vagy helyben törték össze a nagy zsombékokat, és töltötték fel a mélyedéseket. Ez a munka volt a berekben a nehezebb s ezt nevezték feltörésnek, melynek alapján az egész rétkészítést is időnként e kifejezéssel illették. Bár e munka korántsem csak a talajfelszín feltöréséből, s a hantok, zsombékok eltördeléséből állt — sőt előfordult, hogy e munkákra nem is igen került sor — a kifejezésen mégsem kell különösebben csodálkoznunk. E kifejezés, a feltör, feltörés, volt ugyanis a szántóföldi talaj előkészítésnek is e vidéken szakkifejezése, amikor irtás közben a földet vetésre készítették elő, s ezt a szántóföldi irtásnál használt szakkifejezést alkalmazták a berki rét kialakításánál. A két kifejezés egyezése egyébként jól utal a két különböző talajon végzett irtásmunka szoros kapcsolatára is. Egyébként a nem kifejezetten zsombékos réten valóban tömi kellett a hantokat is a fák kiszedése után maradt gödrök betemetésekor s egyáltalában a talaj egyenetlenségeinek eltüntetése alkalmából. E hanttörést a szokásos kézi eszközökkel, vermes kapával, fejsze fókával, vagy kalapács alakú kézi eszközökkel végezték itt is éppúgy, mint külföldön.43 E réteket aztán a kézi hanttörés után szokás völt többször is megboronálni, hogy a földet elsimítsák. 27. Avas nád a berekben (1965) 172
