Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

XIV. A berki rétek

11. Fűvágás a berekben

A berki kaszálók vagy a történeti anyag kifejezései szerint a „feltört rétek”, a befektetett nagy munkának megfelelően, akár a szárazföldi irtások, huzamosan az előkészítők kezén maradtak. E huzamos birtoklás, mi különösen a zalai partokon volt egyes rétparcellák esetében nyomon követhető, nemcsak az ismételt kaszálást, gondozást biztosította, hanem egyáltalában az egész réti munkát kiegyensúlyozottabbá tette. Munkájuk beosztásában, véghez vitelében e berki rétek birtokosai közel sem függtek úgy egymástól, de különösen az uradalmi adminisztrációtól, mint a somogyi part rétjein, ahol nemcsak az uradalom osztotta évente a parcellákat, hanem a további munkákat is jobban ellenőrizte.

A rétparcellák birtokosai a nyugati partszegélyen mindenekelőtt jobban beoszthatták a kaszálás idejét, ami egyúttal jobb szénát is eredményezett. Mert pl. a sás vagy a nád, míg fiatal volt, igen jó szénát adott, de ha kissé megkésett, máris nagyot romlott a minősége. Ha pedig elvénült, akkor pedig csak alomnak használhatták. A rétek minősége pedig gyakran kisebb területen belül is változhatott, annak megfelelően, hogy földje mélyebben, vagy emelkedésen, „döngöleten”, terült el. A magasabb helyek, jobb füvű rétjének pedig nem is ártott, hogy az átlagosnál később kaszálták, mivel füve addig gyarapodhatott is.

Az egyéni használatban levő réteknél tehát jobban ügyelhettek a széna minőségét oly nagy mértékben meghatározó kaszálási időpont helyes megválasztására. Május elején, ha jó idő volt, már egyes helyeken, hol

28. Sásfű kaszálása (1961)

173