Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
XIV. A berki rétek
vényzet azt szilárdan egybefogta. A nagy zsombékokat rendszerint a mes- gyére hengengették, vagy a föld emelkedetteb részén boglya-helyet raktak belőle. Ez kerek, 3-4 méter átmérőjű kis emelvény lett, melyet olykor 50—60 cm-re is felmagasítottak, hogy a rárakott boglyát a kisebb áradásoktól óvja. A zsombékok, melyeket néha sráglával, vagy a kisebbeket kosárral is hordták a megyékbe, hamar megszáradtak, a sástövet, ha lepergett róla a finom iszapból alakult homok, el is égethették. A tavaszi, őszi árvizek egyébként is szétáztatták a gyökerüktől megszabadított és ledöntött zsombékokat; ha hozzájuk sem nyúltak, lassan szétporladtak, elenyésztek. A Kis-Balaton berkében a kézi zsombékoláson kívül egyéb eljárással nem találkozhattunk. A berek szélén, így a balatonmagyaródi határban, vagy Zimány szigetén, hol szilárdabb volt a talaj, előfordult, hogy az uradalom az urasági legelők javítása érdekében állati erőt is igénybe vett a zsombékok gyorsabb eltüntetésére. Ziimányban pl. mint elmondták: „a zsombékokat bivalyokkal tépették ki”, mégpedig a két háború közti időben. A befogott bivalyok után, melyek hatalmas ereje közismert, láncot csatoltak, s e láncot hurkolták a zsombékra, mit aztán a bivalyokkal ki- szakíttattak. Szárazabb talajon e módszer kétségkívül gyorsabb megoldást hozott a kézi munkánál. Az olyan kiszáradt lápokon pedig, mint amilyenekké a két háború közötti időszakban a Zala völgyi berkek váltak, az alacsonyabb zsombékokat még szántani is tudták. Igaz, csak erős, egyes ekével, melyet erős ökrök húztak, de mégis az ekével így megforgatott földön a zsombékokat hamarább eltüntették, mintha csak kézzel végezték volna a zsomibékolást. Más vidéken, ahol a lecsapolás nyomán ugyancsak kiszáradtak a zsombék- tól borított földek, s rajtuk az ökrök is járhattak, szintén nyomát lelhetjük a fogatos zsombékolásnak, sőt némely helyen mint a hatalmas kiszárított lápvidéken, az Ecsedi lápon, speciális, zsombékoló eszközről is hír van. A Gazdasági Lapok 1860-as évfolyamában42 olvashatunk tudósítást arról, hogy a Károlyiak szatmári uradalmában „készítettek egy súlyos háromszögletű, a közepén kétfelé váló, csoroszlya alakú, mintegy 8 hüvelyk hosszúságú, előrehajló fogakkal ellátott boronát”, amellyel sikeresen zsom- békoltak. Ezzel a fogas, zsombékszaggató eszközzel többször is meg kellett járni a tisztítandó földet. „Az első vonással — azaz első alkalommal — csak a zsombék tetejét szaggatják le, és a szaggatást mindaddig ismétlik, míg a zsombékos tér alkalmassá lesz arra, hogy az eke is megjárja.” Mint a szövegből is kitűnik, ez a boronaszerű szerkezet inkább fokozatosan szétmorzsolta, eltépte a zsombékokat, mintsem azokat egyszerre tőből kimetszette volna. Igaz, a kézi erőt kímélte, de a nehéz szerkezet mozgatásához igen nagy igaerő kellett. Nincs is nyoma máshol, csak uradalmi használatban. Jelentősége nem sokkal nagyobb, mint egy érdekes kísérletnek, mely gépesítéssel próbálta megoldani a zsombékolás fárasztó munkáját. A zsombékolással egyébként korántsem készült el a berki rét. Mint említettük, a kivágott zsombékokat el kellett hordani, vagy a mélyedésekbe hányni, tiporni. Az egyengetést kapákkal végezték, s közben a nehéz zalai kapák fokával, mit lehetett, szét is ütötték. 170
