Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
XIV. A berki rétek
keménysége, nehéz művelése következtében eltért a gyengéb talajú vidékek kapáitól, így a homokos dél-somogyitól is. Míg az utóbbi helyen sikerrel használhatták a széles fejű, négyszögletes és vékonyabb pengéjű kapákat is, melyekkel a tág földben nagyot vághattak, és szinte „meregethették a földet”, a zalai agyaghoz vastag pengéjű, erős bordázatú kapa kellett, melynek válla kissé csapott volt. Ez volt az erős vasú zalai kapa,40 amellyel bátran elvégezhettek egyéb földmunkát, gödörásást is, s azonkívül az ugyancsak nagyobb erőfeszítést kívánó zsombékolást. Más lápvidéken, mint pl. az Ecsedi láp környékén, hol a tágabb földekhez gyengébb vasú & kevésbé szilárd nyelű kapát alkalmaztak, a zsombékolás jóval nehezebb munkájához ezek a kapák alkalmatlannak bizonyultak. Az ilyen helyeken, ha zsombékolni akartak, külön zsombékoló kapát kellett készíteni, amit legegyszerűbben úgy tudtak elérni, ha valamely kopott ásót nyakban meg- hajlíttattak derékszögre a kováccsal s közepébe vastagabb kapanyelet ütöttek. Az ilyen speciális zsombékoló kapával, melyek közül Tyúkodról a Néprajzi Múzeumba is került példány, itt is bátran dolgozhattak.41 Ásót csak akkor használtak, ha a zsombék magasra és szélesre nőtt s így kapával nem férhettek tövéhez. Ezek alját az ásóval körülvágták, ha kellett, lábbal is segítettek. Ha csak kevés gyökér tartotta, kézzel is ledönthették, vagy kapával fordították félre. Fejszét csak télen, fagyban használtak, amikor az összefagyott földet s gyökereket kapával vagy ásóval nehezen vághatták volna. A fejszével körben jól alávágtak a zsombéknak, különösen, ha előzőleg kapával már helyet is csináltak az alján. A fejszével megegyező vékony vágást lehetett tenni a metszőkaszával, amelynek használatáról Balatonmagyaró- don kaptunk hírt. A régi, kimustrált kaszapengékből készült szénavágót 24. Zsombékolás (1961) 1G8
