Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

XIV. A berki rétek

tulajdonképpen annyit jelentett, hogy elkészítették rétnek. Ez a kifejezés tűnik elő a történeti feljegyzésekből is leggyakrabban. Így a már többször is idézett, 1708-as, tehát a ma ismert olyan legkorábbi adatsorunkban is, mely egy zalavári tanúkihallgatás során maradt ránk, többször felbukkant e kifejezés, jeléül annak, hogy általános terminusként volt használatos már akkor is. A vallomást tett tanú „Bozótbul föl tört riteket” emlegetett,33 melyekkel, mint mondta, „a ki föl törte”, szabadon rendelkezett, s a „föl törésiül” a földesúri jogokkal rendelkező apátúr sem tiltott senkit.

De a későbbiek során is, amikor részletesebb leírást kaphatunk a berki munkákról, minduntalan e kifejezés bukkant fel, mint a munka lényegét legjobban kifejező terminus. Az 1797-ben Hidvégen tartott kihallgatás tanúi különösen bőven éltek e kifejezéssel, amikor a berekben végzett munkájukról adtak számot.34 A köszvényesi Rácz Ferenc lényegében e munka terhes voltára utalt, mely lehetővé tette az irtásokat megillető szolgáltatás nélküli használatot. Mint mondta, a „bozótbéli rétet ingyen esztendeig” kapta, „mivel eő először törte fel”, azaz ő végezte el annak fáradságos munkáját. László Ferenc ugyancsak köszvényesi lakos arról szólt, hogy a rétet feltörés után használhatta, mint mondta „föl törvén kaszálta”. De még e vallamásokhoz csatolt helyszíni szemle jegyzőkönyvében a Zala megyei szolgabíró is „föl törött és már le kaszált rét”-et emlegetett, majd máshol „irtott s föl törött rétet”.

Az utóbbi kifejezés egyébként azért is figyelemre méltó, mert a használója az irtást szétválasztja a feltöréstől, amely pedig tágabb értelemben az irtás része. Szőkébb értelemiben viszont szokták máskor is használni az irt kifejezést, levág értelemben is, amely ma valójában csak az irtási munkák első fázisának jelölésére szolgál a fák, bokrok s egyáltalában a felesleges vegetáció levágására.35 Hozzátehetjük viszont azt'is, az irt-nak e szűkebb jelentése valójában annak a régi gyakorlatnak a megfelelője, amikor az irtás munkájában a legfontosabb a növényzet levágása volt, amit eltüzeltek, majd igen egyszerű talajművelés után már vetettek is. E régi gyakorlaton alapuló értelme tűnik fel az irt igének a fentiekben is. Számunkra azonban most a kifejezés azért érdekes, mert a berki rétkészítést is segíti jobban megérteni azzal, hogy a munkákat két részre tagolja. E rétkészítés munkája is először a felesleges vegetáció levágásával kezdődött, majd azt követte a talajrendezés és -egyengetés. A jelen esetben ez utóbbi volt nehezebb. Ettől függetlenül azonban röviden utalnunk kell a munka első szakaszára, annál is inkább, mivel ez igen lényeges eszközök felidézésére is alkalmul szolgálhat.

E réti munkának első szakaszát, mit többnyire ősszel, amikor a vízállás alacsonyabb szinten mozgott, s a berekben szabadabban közlekedhettek, a nagyra nőtt gazok, sások és egyéb vízi növények levágása jelentette, azaz a réthelyet meg kellett szabadítani e vízi növények bozótos burkától. E munkát legutóbb kaszával végezték, mégpedig rövidebb pengéjű, rosz- szabb gyári kaszával, amit nem nagyon sajnáltak akkor sem, ha vele sűrűn zsombékokba, földbe vágtak. Az egyenetlen talajon ez gyakran meg is történt. Ritkán előfordult még az is, hogy az igazán hepehupás, egyenetlen területet a sokkal könnyebben mozgatható nádvágóval segítették letisztítani. Külön bozótkaszáról egyébként senki nem tudott.

162