Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
XIV. A berki rétek
6° A ki valamely irtatlan helyet a Berekben irtás végett feli venne, és azt mai napiul fogva számlálva négy Esztendők el forgása alatt ki nem irtaná, az azon helytül el légyen és más érdemesebbnek adathasson a Méltóságos Uraság Részirül. Mellynek nagyobb erejére és el hitelére ezen contractus három egyenlő párban el készíttetvén és a contrahens felek által meg erősittetvén és alá irattatván ugyan azoknál a szoros meg tartás végeth fen tartatik. Költ Szt. Györgyváron, Böjt elő Hava 20ik napján 1807ik Esztendőben Ko- vatsits m. p. Inspector Komár János öreg Biró X Borbás Ferencz X Ősz György X Csörgei György X Rádóczi János X Kámán Mihály X Esküttek Coram Josepho Ross, m. p. Jurato” A múlt század elejétől kezdve egyébként az eféle szerződés nemcsak a Kis-Balaton körül, hanem a Balaton, egyéb bozótos helyein is előfordult, amint azt az északi parton lévő Vindornya lakóinak a Festetich-uradalom- mal 1835-ben kötött bozótirtási szerződése is mutatja.31 7. Rétfoglalás Visszatérve a Kis-Balaton zalai berkében való réthasználatra, ismételten arra utalhatunk, hogy a természeti viszonyok változatossága és megbízhatatlansága következtében itt nem lehetett olyan összefüggő rétségeket kialakítani, mint azt a somogyi parton tették, s ennek megfelelően a réthasználatot sem tudták úgy egységesíteni, oly pontosan ellenőrizni. Mint említettük, szinte századunkig fennmaradt a rétfoglalásnak az a szabadabb formája, mely korábban a berek nagyobb részén érvényben lehetett. Aki még a múlt század végén is rétet akart készíteni, az legfeljebb szólt előtte a csősznek, hogy rétet szeretne a berekben. Ö pedig, mint emlegették, egyszerűen tudomásul vete és többnyire ezzel adta meg az engedélyt: „Csak keress egy darabot!” E bejelentés és tudomásulvétel után kezdődhetett a rétfoglalás, melyet többnyire már némi tájékozódás megelőzött. A falvak népe ugyanis sokféle ügyben felkereshette az év folyamán a berket, akár sás-, akár nádvágás céljából, vagy éppen azért, hogy valamelyik szomszédjának a szénamunkában segítsen. Ilyen alkalommal szokott megérlelődni az elhatározás is, hogy „vállal ő is rétet” s többnyire ilyenkor a helyet is kiszemelte. A berek mint említettük, nem volt egyhangú és egyformán sik. Gyakran alig észlelhető emelkedések, helyi nevükön „döngöle- tek” emelkedtek, melyek a kevésbé nedves talajuk miatt mindig jobb füvet teremtek. Az ilyen helyeket válogatták ki először is a rétfoglalók, s ha egy valaki valamely helyen megtelepedett, akkor már könnyen szaporodtak a szomszédok. Nemegyszer a jó helyet találó személy hívta oda szomszédait, barátait, akik sorban kitűzték foglalásuk határát, a cégért, mely többnyire 160
