Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
XIV. A berki rétek
tárper tanúitól értesülhettünk, akiknek természetesen elsődlegesen feladata az illető földesúr jogainak igazolása volt, hogy az irtás a bozótban jelentősen előrehaladt.'24 A tomaji, 46 éves Molnár István pl. a következőket vallotta: „.. .Hidvégen felül lévő Bozóton ugyan Hídvégieknek bizonyos ka- szálójok és némely irtás fölgyeök (ti. vannak), tudgya, mivel maga is Hidvégen laktában irtott azon helyen...” A karosi, 41 éves Illés (Kustos) Mihály pedig a következőket tartotta szükségesnek elmondani: „ . . .mind az Méltóságos Uraságnak (azaz a Széchenyieknek), úgy az Helységbelieknek is a Szala vizén föllül Szalavár felé, Szala és Balaton Bozóttyai között lévő száraz földön, azon kivül Hídvégieknek a Bozzotban és Berekben mindenkor kaszáló réttyeik és bizonyos irtás Szántó fölgyeik vannak”. Zalavár úrbéri összeírásának jobbágy feleleteiben ismételten találkozhatunk a berki réttel, de érdekes módon, csaik mint olyannal, mely a rendes, száraz földű rétet van hivatva adott esetben helyettesíteni.25 Amint a jobbágyok ugyanis elmondták, „kaszáló Rétjeink fogyatkozását a Szala és Balaton Bozóttyában ár víznek idején kívül, néha helyre hozhattyuk.” S hogy e bozótban való kaszálás korántsem csak alkalmi takarmány- kiegészítésre szolgált, hanem mind a zalaváriaknak, mind pedig a többi szomszédos falu lakóinak rendszeres szénabiztosító bázisa volt, azt a XVIII. század végén készült némely periratok adatai alapján is elképzelhetjük, amelyek nemcsak rendszeres és nagyméretű szénakészítésről tanúskodnak a berekről szólva, hanem arról is hírt adnak, hogy a berekbe vezető egyik fontos út neve egyenesen „széna hordó út”. Ez a polgárjogot nyert helynév nyilván igen régi és általános gyakorlat nyelvi kifejezője. A vallomások, melyek az 1797. máj. 24-i hídvégi kihallgatáson hangzottak el,26 egyébként nemcsak a rétirtás technológiájára vonatkozóan hasznosak, hanem a fokozatosan alakuló fizetséget, illetve a földesúri jogok biztosítását, s a réthelyek alakulását is némileg megvilágítják. A 71 éves, köszvényesi Rácz Ferenc pl. elmondta, hogy a „hajó vágásnál lévő hányt halomnak erányában, által a Zalán, mindgyárt az Szala folytában járó Széna Szekér utón alul lévő bozótbéli rétet ingyen esztendeig adván (ti. neki a tiszttartó), mivel eő először törte fel...” Eszerint e korban az idegen lakos is, ha első foglalóként alakította ki rétjét, bizonyos ideig szabadságot élvezett. Egy másik tanú, az 55 éves, alsópáhoki Takács József szavaiból pedig kiderül már az is, hogy e korban a berek földesúri ellenőrzése is megvalósult s ennek megfelelően — legalábbis még most az idegenek — csak engedéllyel irthattak, s az irtás után, a rétről nyert szénáért boglyapénzt fizettek. Mint elmondta, „ez előtt 18 esztendőkkel ezen Tanú és néhai Kelemen Márton Alsó Páhoki lakos, ide az Hídvégi bozótban kaszálásra en- gedelmet nyervén, azon okbul a mint most említett bozótban által járásnak Szekér Uttya vagyon, most is fönt álló reketjésig az utón alul, 25 szekérre való bozótot föl törvén ... békességesen minden baglátul egy már- jást Hídvégi Vámosnak kezében le fizetvén, Szalaváriaknak minden háborgatások nélkül el vitték és el hordták ...” A fenti időpontban egyébként megyei bizottság helyszíni szemlén is próbált tájékozódni a határ tényleges helyzetéről, s e tájékozódást írásban is rögzítette, melynek egyes részei ugyancsak értékes adatokat szol157
