Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)
XIII. A sás és hasznosítása
XIII. A SÁS ÉS HASZNOSÍTÁSA 1. A sás tény észterülete és fajtái A nád a Kis-Balatonban, mint láttuk, viszonylag kis területen tenyészik. „Az átlag 2 m-nél mélyebb víz — amint Lóczy írta1 — megakasztja a nád továbbterjedését, helyt adva a vízi és félig vízi növények csoportjának ..„Míg ugyanis a nád — olvashatjuk tovább — csak ott tenyészik, hol ásványi talajban gyökerezhetik ..., addig a sásfélék igénytelenségük mellett ott is jól tenyésznek, ahol túlnyomóan nedves eredetű talajban, mint a tőzegben gyökereznek. Minden nagyobb síksági lápon az tapasztalható, hogy a sás alacsonyabb termeténél fogva a náddal együtt nem élhet meg, hanem olyan mélyebb tőzegtelepekre szorul, ahová a nád nem követi.” „Balatoni lápjainkon is — írja tovább Lóczy — a sásfélék csakhamar megtelepedtek az úszó láprészeken és ott óriási mértékben elterjedve a tőzegképzés elsőrendű tényezőivé váltak.” A mélyebb vizeken, lápokon tehát a sás volt az a növény, ami megadta a vegetáció jellegét, s ami több más növénnyel is kiegészítve alkotta a berket. E berek sűrű, vízi növényzetét egyébként együttesen zanóc-nak vagy zeraet-nek nevezték. A zanócos hely a berekben váltakozott a limpós területtel; az utóbbi vizes, iszapos területet jelentett, közben-közben zsom- békokkal, s ha víz lejjebb húzódott, maradt a nagy üregekben a sűrű, fekete lé, a pöse, mely száraz évben ki is száradhatott, s akkor még porzott is. A zanócos hely sűrű bozóttal s vízi növényekkel volt fedve, melyek a vizet eltakarták. E növények közül, noha nem használták, némelyiknek nevét is tudták. Zanócos helyen szokott nőni a kányacseresznye (Viburnum opulus), mely némileg hasonlít a menyétasszony szőlőre (Solanum dulcamara), mely felikúszik a nádra, sásra, s úgy befonja azokat, hogy alatta alig élhetnek. Piros bogyója ehetetlen. A zanócos hely növénye szokott lenni a vízimáva vagy mávavirág (Carlina acualis), melyet az idősebbek bökős gubája miatt disznótüskének is neveztek. Itt is termett az ember nagyságúra megnőtt bürök (Conium maculatum) is, melynek levele, szára büdös és mérges volt Ha valamely falánk marha megette, s kihányni nem tudta, megdöglött tőle. A zanóchoz tartozott az üröm is (Artemisia), melynek szintén erős szaga volt, s emiatt némelyek a bolhák ellen ágyba is szokták tenni. Gyenge szélfúvásban szagát már messziről érezni lehetett a berekben. 133
