Takács Lajos: A Kis-Balaton és környéke - Somogyi Almanach 27-29. (Kaposvár, 1978)

XIII. A sás és hasznosítása

A gazfüvek mellett, melyek közül csak azokat említettük, melyekkel a Kis-Balaton környéki lakosok leginkább találkoztak, s e találkozás akár kellemetlen szaguk, sűrű, szövevényes száruk miatt, mely az áthaladásukat gátolta, emlékezetes maradt számukra, jóval nagyobb számban tenyésztek a már említett sásfélék, melyeket a parti lakosok is többféleképpen hasznosítottak, ennek megfelelően elnevezésük is változatosabb, gazdagabb.

A sások közül az egyik legtöbbre becsült fajta volt a csiksás (Glyce- ria maxima). Ez a növény más vidéken harmatkása néven ismert, melynek magját is gyűjtötték és fogyasztották. E vidéki fogyasztásának nyomát azonban mi már nem találtuk. Szárát, levelét, mely, mint mondták „olyan volt, mint a fiatal kukorica”, annál inkább kedvelte az állat, zölden és megszárítva, szénának is. „Zölden olyan édes — mondták róla — mint a cukornád.” Ezért is szerette oly nagyon a marha, mely ha nem vigyázva etették, fel is fúvódhatott tőle, akár a zöld lucernától.

14. Sás kötegben (Balatonmagyaród, 1965)

134